Hegymászás

A hétvégén többek között hegyet is másztunk, ez jó pár kilométer gyaloglással (hegyen fel/hegyen le) járt. A sok mozgás/sétálás nyomát, ha nagyon keresem még ma is megtalálhatom izomláz formájában, de nem vészes :). Először is sokat mentünk, továbbá jókat beszélgettünk, egyszer fáztunk, máskor melegünk volt, kacagtunk, ettünk-ittunk (én főleg vitamint-hogy bírjam a mászást), pihentünk, fáradtunk, feküdtünk (tisztelet a kivétel) és így tovább. Egy lényeges dolog, hogy az utolsó 4 km (oda-vissza= 8km) gyaloglást kihagytam :)), négy társammal visszafordultunk és lent vártuk meg a többi bátor "hegymászót", így se volt km hiányunk :)).

Szép volt. Jó volt. Elég volt.

A tegnap pedig (Speranta) koncerten voltunk. Ez sokkal kevesebb erőfeszítést igényelt, mint a hegymászás, úgyhogy élveztem a pihenést, a zenét, a nyugalmat :).

Én (különböző formában)
A csoport és egyéb pillanataink


"Ugyanaz a táj, valaki más lényének színpompás szövetén át nézve még igézetesebb"
-Vavyan Fable-

"A szem az a kis ablak, amin a lelked néz ki"
-Liza-

"Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él." -Marc Lévy-

Szeretet

"A szeretet mindig győz. Soha nem veszít, aki szeret. Ha szeretetet vetünk szeretetet aratunk. A szeretet mindig gyümölcsöt hoz. Talán nem azonnal, de végül mindig győz. " - Jo Croissant -

"Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni"
-Anatole France-

Elmúlik...

"Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Csupán egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK ..."

Mivel egyszer minden véget ér, éljünk megfontoltan, az igazi értékeket helyezzük előtérbe, ha ezt tesszük a végén nem fogunk bánkódni :)!

A problémák nem nagyobbak nálad...

"Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba.
Az állat órákon át szánalmasan bőgött,
miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már
betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait,
hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a
kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.
Pár lapáttal későbba paraszt lenézett a kútba.
Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a
szamár valami csodálatosat csinál.
Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik.
Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a
szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott.
Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén
és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni.
A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést.
Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre.
Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!
Rázd meg magad és lépj egyet!"

Van, hogy

* Van úgy, hogy fáradtan ébredek, és a "kedves" ébresztő-csengőhangtól még a hideg is kiráz
* Van, hogy tükörbe nézek, és dagadt szempár néz vissza rám, bágyadtan
* Van, hogy nehezen öltözködöm, mert úgy gondolom semmi se jó
* Van, hogy még a kedvenc ételem sem ízlik
* Van, hogy magányra vágyok, de az sem tetszik
* Van, hogy nem jön, hogy kitekintsek az ablakon, mert olyan szomorú az idő
* Van, hogy a rengeteg házit és tanulnivalót már nagyon megelégelem, és félreteszem az egész egyetemi cuccot
* Van, hogy semmihez sincs kedvem, de a gond az, hogy a semmitevés sem tetszik
* Van, hogy úgy érzem, hogy nem tudom mi van, egyszerűen "semmisejó" kedvem van
* Van, hogy azt gondolom, hogy minden erőm, energiám és jókedvem kiszívták valamilyen "illegális" módon, és megfosztottak attól, amire szükségem van, és ami az enyém
* Van, hogy ilyenkor "felébresztem" magam, és megpróbálok magamon, és a saját kis kreált világomon túl látni. Mert számtalan dolog, pillanat, személy, helyzet van az életemben, aminek csak örülni lehet, és amin csak csodálkoznom szabad, és megköszönnöm Istennek.
* Van, hogy ilyenkor Isten segítségével túl látok magamon, megértem, hogy az én problémáimnál sokkal nagyobbak is vannak, és csak hálás lehetek az egész életemért.
* Van, hogy ilyenkor újra boldog és energikus vagyok, újra visszazökkenek a kiegyensúlyozott mindennapjaimba, és örülök, hogy ilyen életet élhetek.
* Van, hogy jó hírt hallok másról, és ez még jobban feldob, és úgy örülök, mintha velem történt volna :).
* Lesz úgy, hogy az élet újra meggyötör, és felnagyítja a problémáim, hogy ne lássam az igazi értéket, de akkor újra szembe szállok, és tudom újra győzni fogok felette, mert nem egyedül harcolok, a Győztes oldalán állok.

...van, hogy mindez egy nap alatt történik, és pont a mai nap :).

"Ha szíved minden jóért hálát adna, soha nem jutna időd a panaszra!"

"A hitetlen szív mindig okoskodik. Csak a körülményekre tekint, és kihagyja Istent. A hit, éppen ellenkezőleg, csak Istenre tekint és figyelmen kívül hagyja a körülményeket."

Milyen igaz...

"Amikor szíved kikalapálta magát a dermedtségből, és tovább pumpálja a vért, bár a hasító fájdalom miatt meghasadtnak tűnik, te tudni fogsz dolgokat, amit mások nem tudnak"

"Az egyszerű és az igaz barát..

Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egy cseppet sem érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be az ajtaját.

Az egyszerű barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtől.

Az egyszerű barát nem tudja a szüleid keresztnevét.
Az igaz barát tudja a telefonszámukat is.

Az egyszerű barát egy üveg bort hoz a bulidra.
Az igaz barát korábban jön, hogy segítsen főzni és tovább marad, hogy segítsen takarítani.

Az egyszerű barát gyűlöli ha álmából fölköltöd.
Az igaz barát azt kérdi, miért vártál ilyen sokáig a hívással?

Az egyszerű barát azért keres, hogy beszéljen veled a gondjaidról.
Az igaz barát azért keres, hogy segítsen megoldani azokat.

Az egyszerű barát csodálkozik a romantikus múltadon. (történeteiden vagy történelmeden)
Az igaz barát zsarol velük!

Az egyszerű barát azt gondolja, hogy a barátság végetér egy vitával.
Az igaz barát fölhív a bunyó után.

Az egyszerű barát reméli, hogy mindig ott leszel ha szüksége lesz rád.
Az igaz barát reméli, hogy mindig ott lehet, ha szükséged lesz rá."

Fényt vihetsz mások életébe...

Egy szép és tanulságos történetet olvastam, gondoltam ide is felteszem :

"Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségrõl, gyerekekrõl, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idõt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvõ embert egy idõ után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta õket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítõ részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvõ behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetrõl beszélt. Bár a folyton fekvõ ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte õket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülõ nõvér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belsõ ágyon fekvõ beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nõvér szívesen segített, kényelembe helyezve õt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tûzfalra néz. Megkérdezte a nõvért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nõvér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínûleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak. "

Nőnap :)

"Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon.
Egy angyal arra járt, és megkérdezte:
Miért töltesz annyi időt ezzel?    

És az Úr azt felelte:
Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt? 
 Mosható legyen, de ne műanyag, Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek
 mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell,
 képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelni őket úgy,
 hogy az meggyógyítson mindent, a lezúzott térdtől az összetört szívig, és mindezt
 mindössze két kézzel .  

Az angyalra mindez mély benyomást tett.
 Csak két kéz .... lehetetlen! 
Túl sok munka ez egy napra .... várj holnapig, és fejezd be őt akkor.  

Nem,  mondta az Úr.
Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtmény, mely szívem
 legkedvesebbje lesz. 
 Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.  

Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
De Uram, olyan puhának alkottad őt. 

Igen, puha -   mondta az Úr.
De erősnek is alkottam.
El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.  

Tud gondolkodni?   - kérdezte az angyal.

Az Úr azt felelte:
Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is. 

Az angyal megérintette a nő arcát ....
Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt!
Túl sok terhet róttál rá.

Nem ereszt .... ezek könnyek - javította ki az Úr az angyalt.

Az mire való? - kérdezte az angyal.

És mondá az Úr:
A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését
 és büszkeségét. 

Ez igen nagy hatást tett az angyalra;
Uram, te zseniális vagy.
Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos! 
Valóban csodálatos!

A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a
gondokat és nehéz terheket hordozni.

Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.

Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.

Dalol, mikor sírni volna kedve,

sír, mikor boldog

és nevet, mikor fél.

Harcol azért, amiben hisz.

Kiáll az igazságtalansággal szemben.

Nem fogadja el a ,,nem"-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy
családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.

Szeretete feltétel nélküli.

Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek.

Boldog, ha barátai jól vannak.

Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.

Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.

De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.

Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van

Elfelejti, mennyire értékes..."

NAGYON boldog nőnapot kívánok!

Vehetsz, de nem mindent!

Vehetsz házat
De otthont nem;
Vehetsz ágyat,
De álmot nem;
Vehetsz órát,
De időt nem.

Vehetsz könyvet,
De tudást nem;
Vehetsz pozíciót,
De tiszteletet nem;
Megfizetheted az orvost,
De az egészséget nem.

Megveheted a lelket,
De az életet nem;
Megveheted a szexet,
De a szerelmet nem.

(kínai tanítás)

20 év

Gondolom pár év múlva (ha még élek), jó érzés lesz vissza tekinteni a 20. szülinapomra, ezért néhány dolgot leírok. Szóval lassan (vagy hihetetlen gyorsasággal?!) betöltöttem a 20. élet évemet :).
Annyi minden történt már velem, olyan jó (volt) vissza tekinteni egy-egy pillanatra, oly sok hihetetlenül kellemes, bizsergetően gyönyörű és váratlan, de szuper élmény büszke tulajdonosa vagyok. Persze voltak kimondhatatlanul fájdalmas, nagyon kínos, csalódással teli perceim is, de így kerek az életem.
És azok a személyek, akik mellettem vannak... Nem tudom elmondani, milyen sokat jelentenek nekem, hiába is próbálkozom. Vannak, akik pici-pici korom óta mellettem vannak, de akadnak olyanok is, akik pár éve/egy ideje gazdagítják az életem, ők mind igazi kincsek, és soha nem szeretném elveszíteni őket, ők az én családom és baráti köröm stb.
Annyira jó érzés volt látni mennyien gondolnak rám, és milyen nagy szeretettel.
Minden csodás volt :). A szívem melengette minden, nagyon jó volt:

• egész éjjel alig aludni
  
• nagyon kora reggeli telefon hívásra ébredni
• nem vissza aludni a sorba érkező üzenetekért
• a telefonom betenni tölteni, és folyamatosan rohangálni hozzá
• tészta készítésbe besegíteni
• többször átöltözni
• mosolygós/vicces arcokat fürkészni
• a jövőről beszélni
• izgulni
• csodás -kapott- videókat, képeslapokat, versikéket nézni/olvasni
• megérteni dolgokat :)
  
• házit írni/tanulni, számtalan megszakítással
• zavartan forogni, mutatva, hogy izgulás nincs
• szülinap előtt és után is köszöntéseket fogadni
  
• most hulla fáradtan írogatni
• és így sorolhatnám tovább...

... mégis jó egy évben- egy szülinap :)
Csodás nappá tették a születésnapomat, pedig nem számítottam rá.
Tudom, hogy mindent, az egész életemet és mindenkit Istennek köszönhetek. Ő az, aki vezet, felemel, bátorít, vigasztal, tanít, elvesz, megajándékoz stb. Ő a mindenem, mindennél és mindenkinél jobban szeretem.

u.i. Tudom, hogy nem csak a 20 éveseké a világ :)

Egy jó meglátás!

"Ül a bennszülött a tengerparton, nézi a naplementét. Odamegy hozzá egy
gazdag túrista, és megkérdi:
- Mit csinálsz?
- Ülök és nézem a naplementét.
- De hát miért nem halászol?
- Miért halásznék?
- Ha halásznál, foghatnál sok halat, eladhatnád a piacon, lenne pénzed.
- Minek nekem a pénz?
- Ha van pénzed, akkor vehetnél egy csónakot, többen is dolgozhatnátok,
lehetne még több halat fogni, még több pénzed lehetne.
- Minek nekem a még több pénz?
- Minek, minek! Ha még több pénzed van, vehetsz egy hajót, embereket
fogadhatnál akik helyetted dolgoznak, te meg csak ülhetnél és
nézhetnéd a naplementét!
-Nem értelek, miért végeznék el annyi plusz munkát, hisz most is azt teszem."

Az első, ebben az évben...

Szilveszter éjjel

Már rég nem írtam. Van röpke (pár) szabad percem, gondoltam írok néhány mondatot. Az ünnepek, olyan ünnepesen teltek + rengeteg program. Az ünnepek egy nagy részét, jó pár fiatallal töltöttem együtt, Karácsonykor egész reggelig jártuk a helységünket és köszöntöttük az ismerőseink, szilveszterben egész éjjel/reggelig együtt játszottunk és beszélgettünk. Csodás élményeink maradnak, szerintem mindenki szuperül érezte magát, rengeteg nevetéssel tetőzve, jaah és ez nem az alkoholnak köszönhetően, (alkoholos)ital nélkül is nagyszerűen elvagyunk:) Tehát az utóbbi időben volt jó néhány közös programunk, volt egy szánkózás is megszervezve, még karácsony előtt, erről én lemaradtam, mert elég rosszul voltam, nehezen lábaltam ki a betegségből. A családdal is készültünk és ünnepeltünk, talán ha lesz időm, majd bővebben is írok. Pörög az élet, és a kemény valóság, pedig azt tükrözi, hogy lazításra idő nincs, mert január 22től kezdődnek a vizsgák.

És íme néhány fénykép, nem sok készült, de több, mint a semmi :)

Szívből kívánok minden ide kukkantónak/olvasónak és családjának örömökben gazdag, sikeres és Istentől megáldott 2010es évet!

Ez a (megható) történet akár rólunk is szólhatna!

"Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem" "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút aki olyan öt évesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském"
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki. "Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki ahol most ô van. Oda kell ahoz adnom anyukámnak, és így ô odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak amíg ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.
"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat és azt kívánom bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
"De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a Bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ez előttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását, szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a komából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nap múlva, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt.
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem."
Békés ünnepvárást kívánok MINDENKINEK!

Ma olvastam és megtetszett...

"Láttatok már pipiskét?

Olyan apróka madár, hogy akár a markotokban is elférne.

Barna a háta, fehér foltos a szárnya. Kint lakik a réteken, bokrok alá rakja a fészkét.

Nagyon jókedvű madár. Ahogy felkel a nap, a pipiske is talpon van.

Mint a nyíl, fölrepül a magasba, és ott dalolgat. Ha megunja, megint csak visszaszáll a mezőre.

Egyszer éppen a mezőn csicserikélt.

Meglátott egy fűszálat.

– Ni csak, milyen nagy fűszál! Nagyobb, mint én! Mi lenne, ha kihúznám?

S mindjárt belecsimpaszkodott, elkezdte húzni erősen.

Odament a barázdabillegető és a tövisszúró gébics. Az egyik a farkát billegette, a másik a csőrét csattogtatta.

– Mit csinálsz, pipiske? – kérdezték kíváncsian.

– Kihúzom ezt a fűszálat!

– Aztán mért húzod ki?

– Azért, mert nagyobb nálam! – szólt hetykén a pipiske.

A két madár összenézett, elnevették magukat.

– Tudod mit, pipiske? Ha már kihúzod, húzd ki ezt a bokrot is, ez is nagyobb nálad.

A pipiske bólogatott.

– Bizony, azt is kirántom, csak előbb a fűszállal végzek.

S húzta, húzta – míg csak el nem szakadt.

Akkor egyszeribe hátrahömbölödött, és a fenekére csüccsent.

Azt hiszitek, mérges volt?

Cseppet se.

Talpra ugrott, s azt kiáltotta:

– Én is így akartam!

Aztán, mint a nyíl, fölrepült a magasba, és ott csicserikélt.

Amikor megunta, visszaszállt a mezőre, és bebújt a bokor alá.

Ha a bokrot is kihúzta volna, bizony nem tudom, most hol aludna."

(Mészöly Miklós: A pipiske és a fűszál)

A könyvek könyve

Lehet egy kicsit unalmasnak és elcsépeltnek tűnik a téma, de megéri elolvasni. Voltam egy előadáson, ahol a Biblia volt a téma, nagyon megragadta a figyelmem, ezért is szedtem még össze néhány gondolatot, és „papírra vetettem ”.

· A Biblia a világ legnépszerűbb könyve, 1500 esztendő alatt íródott, azaz ennyi év választja el a Biblia könyveinek a szerzőit egymástól, még sincsen ellentmondás üzenetében és tartalmában. Több mint 40 különböző személy írta (pásztor, király, orvos, államférfi, halász, vámszedő stb.), és mégis egységes a tanítása.

· Sok történet igazságát archeológiai témájú kötetek erősítik meg.

· A legfontosabb könyvnek bizonyult mind eddig, ha a kiadását, elterjedését, és a világra gyakorolt hatását nézzük.

· Sokkal erőteljesebben támadták, mint bármilyen más létező könyvet, mégis a támadások, a megsemmisítési tervek ellenére fennmaradt. Melyik más könyv szenvedett el ennyi kritikát, miközben évről-évre bestseller maradt?

· Folyamatosan életeket változtat meg. Millióknak adott és ma is ad reményt, erősítést, bátorságot, vigasztalást a legsötétebb óráikban. Nincs még egy ilyen könyv, amely ennyi emberéletet változtatott volna meg pozitív irányba.

· A próféciák százával teljesedtek be, a leges legapróbb részletekig, 100 %os pontossággal jellemez minden részletet. Mennyi az esélye annak, hogy ne teljesedjen be a többi prófécia?

Szóval egy ilyen könyvvel állunk szembe, ez a könyv valójában Isten lehelete, és számunkra létfontosságú. Isten ma csak a Biblián keresztül tud szólni, csak így tarthatunk kapcsolatot vele, és csak innen ismerhetjük meg Őt. Ha a Biblia nem érdekel, és nem olvassuk, akkor valójában Istennel szembe vagyunk közömbösek, és Tőle fordulunk el, azt mondva „nem érdekel az üzeneted, nem érdekel a terved, egyszerűen nem érdekel, hogy létezel”. A természetből láthatjuk Isten nagyságát és intelligenciáját, ahogy megalkotta az egész univerzumot, a törékeny fűszálat, a nagy fákat, a hegyeket és így tovább, de az Ő szavát, a gondolatát, a vágyát csak a Bibliából tudjuk meg. Mindegyikünknek külön üzenetet tartogat, rajtunk múlik, hogy az üzenetei célhoz érnek e. A Sátán jól tudja, hogy a Biblia teljesen megváltoztatná az életünket és Isten közelébe tartana, és ezért mindent megtesz annak érdekébe, hogy ne legyen időnk, kedvünk olvasni azt, sajnos sokszor sikerrel jár. Ő gyűlöli Istent és az Ő szavát is, és azt akarja, hogy ne ismerjük meg Őt, az Ő szeretetét és jóságát. Egyszerűen tönkre akarja tenni az életünk, azzal, hogy elveszi a figyelmünket Istenről, és az Ő szaváról, a Bibliáról. Napi pár perc (vagy ki mennyit szán) bibliaolvasás nem sok időt venne el tőlünk, és valójában sokkal többet nyernénk, mint amennyit „veszítenénk”. A Biblia Istennek az élő szava, amely mindent megváltoztathat. Az élet túl rövid ahhoz, hogy elvesztegessük!!!

És még néhány érdekesség a Bibliáról.

· E könyv megjelenő példányszáma is rekordot jelent: évente kereken 24 millió példányban jelenik meg teljes szövege, és további 627 millió példányban szövegének részletei.

· 1500 nyelvre és nyelvjárásra lett lefordítva.

· 3 ízben is szerepel a Guinness rekordok könyvében:

1. Az első könyv, ami nyomtatásban megjelent,

2. A legdrágábban eladott könyv, 1.265.000. millió fontért kelt el egy Gutenberg Biblia egy árverésen 1978-ban.

3. A legnagyobb példányszámban nyomtatott könyv 1815-1975 között, 2.500.000.000 példányban jelent meg.


Nézzük meg, hogyan vélekedtek a Bibliáról, az úgymond „nagyobb emberek”

”Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik,
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak,
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne…” -Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába, részlet/-

"A Biblia nem csupán egy könyv. Élőlény, amelynek hatalma van arra, hogy legyőzzön mindenkit, aki ellene áll." -Bonaparte Napóleon -

"Miközben Isten igéjét olvasod, ezt ismételgesd magadban: hozzám szól, rólam beszél." -Soren Kierkegaard-

"A Biblia figyelmes tanulmányozása megóv attól, hogy közönséges stílusú emberekké váljunk." -Samuel Taylor Coleridge -

"A legtöbb embert azok a bibliai szakaszok aggasztják, amelyeket nem értenek. Engem inkább azok, amelyeket megértettem." -Mark Twain-

"A Biblia olvasása jobb hazafiakat, jobb apákat és jobb férjeket nevel."
-Thomas Jefferson-

Óvodában...

Ma óvodában voltam :). Az ok, amiért e látogatást megtettem az az, hogy az egyetemtől kaptunk egy házit, ami elvégzéséhez szükséges volt egy óvodába is elmenni, a házit a hétvégéig le kell adni. A "volt óvónénimnél" voltam, nagyon kedvesen fogadott, örültünk egymásnak rendesen. Aztán a csoportjába vezetett, ahol 12 apró és nagyon édes kis gyerkőc fogadott, hamar összebarátkoztunk, annyira tudtam csodálni őket, olyan hamar és feltételek nélkül barátságukba fogadnak, tanulhatnánk tőlük. Aztán énekeltek, verset mondtak és szülinapot ünnepeltek, jaah és a játszás sem maradhatott el. Mi több az óvónő egy bizonyos ideig, magamra hagyott a 12 aprósággal, ahhoz képest, hogy nem számitottam rá elég jól elboldogultunk. Egy élmény volt, és ma még jobban megerősödtem abban a döntésemben, hogy óvónő akarok lenni :).
És ime egy vers, amit az óvodás anyagban találtam, és nagyon megtetszett :).

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.

Fáradtság...

Nehezen szántam rá magam az írásra:(, ennek több oka is van:
1. Kevés időm van. Persze tudom, hogy nekem is (mint mindenki másnak) van 24 órám/nap, és azt is tudom, hogy arra van időm, amire szánok, de valahogy nem jött össze a blogozás, azért nem késtem így sem sokat :). Szabadidőmben inkább az egyetemi anyaggal, feladatokkal próbálok barátkozni, mert itt is le vagyok maradva:(, úgy látszik a lemaradásban legalább jó vagyok, abban talán díjosztásnál első lennék, na de ami késik nem múlik.
2. Másik ok, hogy unom bepótolni a lemaradást, tudom ez nem kötelező feladat és valójában nem lényeges dolog, de vannak programok(nem sok), amiről szeretnék írni, hogy később visszaolvashassam, hogy igenis: hol? mikor? voltam, szóval ezt magamért meg kell tennem :-P. Úgy döntöttem, hogy a lemaradásom, csak néhány mondatban foglalom össze, remélem, ha szükség lesz valami infóra innen, a memóriám toppon lesz és működni fog a visszaemlékezés. Szóval múlt szombaton (lassan egy hete) Dragan-völgyén voltam/voltunk konferencián. A téma a család, házasság és gyereknevelés volt, nem mindegyik téma érintett 100 százalékosan, de tanulni mindegyikből lehetett és örültem, hogy ott ülhettem a hallgatók sorában, és külön élmény volt a barázsnál (víz gyűjtő féleség) sétálni. Szerdán pedig Debrecenben voltam, Gaither koncerten, bár néha picit beleuntam a hallgatásba, de ilyenkor a bátyám beszólásain szórakoztam, volt tolongás, sietés, sikongás , öröm, fáradtság, utazás és sok egyéb :D.
3. Harmadik ok, pedig a fáradtság. E percben is olyan mértékű fáradtság telepedett rám, hogy a gondolkozás/írás is külön kihívást jelent számomra, na de ez most nem lehet akadály, hogy egy bejegyzést megszerkesszek (az lehet, hogy olvashatatlanra sikerül, de akkor majd javítok rajta). De hát így van, ha későn fekszek, korán kelek és nappal is programom van, azért lazítok is, szóval, minden a legnagyobb rendben :).

A világ 7 csodája

Nem rég olvastam egy különös "történetet" a világ 7 csodájáról, amely nagyon megtetszett, nos erről van szó. Szerintem nagy jelentőséggel bír.

"Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy listát arról, mit tekintenek most a világ hét csodájának. Valószínűleg némi eltéréssel, de a következők kapták a legtöbb szavazatot.

1.) Egyiptomi nagy piramisok
2.) Taj Mahal
3.) Grand Canyon
4.) Panama-csatorna
5.) Empire State Building
6.) Szent Péter Székesegyház
7.) Kínai Nagy Fal

Amikor a tanár összeszedte a szavazatokat, észrevette, hogy egy diák még nem végzett a listájával. Megkérdezte a lányt, talán problémája van a feladattal?

A lány azt felelte: "Igen, egy kicsit. Nem tudom eldönteni, mert olyan sok van."

A tanár erre azt mondta: "Rendben van, oszd meg velünk, amid van, és mi segítünk befejezni."

A lány egy pillanatig hezitálni látszott, majd olvasni kezdett: "Szerintem a világ hét csodája a következő:

1. Látni



2. Hallani




3. Tapintani





4. Ízlelni





5. Érezni

6.Nevetni

7. Szeretni

A teremben olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett volna. Az egyszerű és hétköznapi, általános dolgok elkerülik a figyelmünket, és amit természetesnek tartunk, azok valóban csodálatosak! A legértékesebb dolgokat az életben nem lehet kézzel felépíteni vagy megvásárolni. Ne élj szemellenzőben! Láss is, ne csak nézz! Vedd észre, mi az ami igazán fontos az életedben!"

Mit csinálsz ma este?

Mit tennél ha a mai este lenne az utolsó? hmmm.... Mit tennél?
Átalakítanád az estéd?
Talán fontosabb lenne, hogy olyanokkal legyél akiket szeretsz, nem?
Talán megbocsátanál a másiknak, vagy bocsánatot kérnél az elkövetett hibákért?
Talán kimutatnád mit érzel?
Talán más lenne a fontos... amire most nem igazán figyelsz...
Az életben gyakran elfelejtük mi az igazán fontos... CSALÁD, BARÁTOK, SZERELEM, ISTEN???
Az igazi értékekre figyelj, mert csak ezek tehetnek boldoggá!
Mit csinálsz ma este?