Kicsiny lányunk immár féléves 🎉🎉🎉!
7330 gramm 🙏, és igazi fodroska 🎉😁!
Derűsen és mosolyogva ébred 😁, olyan életvidám kislány ...
Leírhatatlanul hálásak vagyunk érte 🙏!
Családi kiruccanásban volt részünk 😍... Nagyon jól telt :-), Ferike elmondta néhányszor, minden kérdezés nélkül "Jó itt Sintyón" ... Másik délelőtt hó is hullott, így meg lett koronázva a kiruccanásunk ❤️.
... és beszéljenek a képek ...
Tegnapi nap néhány cuki kérdését szeretném megörökíteni, a kiadó a fiúcskánk:
* Mindenki autóban ül, én is becsússzanok a vezetői pozíciómba, és hátulról elhangzik a kérdés: "Mindenki jól van?" ... Előtte lévő alkalommal ugyanebben a felállásban a kérdése: "Indulhatunk?" 😍
* Indulunk ki tüzet rakni, és meg szeretne bizonyosodni, hogy nyugodtan érezheti magát kinn, a kérdése: "Anya légyszives kikapcsolod a szárítógépet, hogy ne legyen hangos?"
* Flóra sirdogálni kezd, a kérdése: "Bébi megnyugodtàl?"
* Konyhában vagyok, veszi a kicsi játék porszívót és azt mondja: "Bébi leporszìvòzlak, legyél tiszta"
* Este bibliai történetet nézünk, olvasunk ... Jézus születésének történetét ... A kérdése: "Kapott tortát?"
Két és fél éves csodánk ❤️!
Flóra 5 hónapos volt tegnap :-)...
6860 grammos csoda lány :-)...
Jelzi, ha valakinek az ölében van, és szeretne visszajönni hozzám :-)...
Nagyon cukin tartja magának a cumisüveget :-)...
Igazi boldogság csomag :-)...
... Az én kicsi fiam ilyen rejtett kincs ... A játszótéren, más sok hasonló alkalmon nem tűnik ki, nem mutatkozik meg, nem von tekintetet magára, nem hódít meg szíveket, nem dob puszikat és mosolyokat sem, nem csillog ... Sőt ha valaki véletlenül szembe találja magát vele, elsőre elutasítást kap ... Kitartó ásások, némi verejték, befektett idő kell, míg valaki tényleg "rá talál" ... Talán néha fájó, hogy a legtöbben nem ismerik meg őt, csak a szürke felszínt látják, nem hallják a kedvességeit és bókjait, nem tapasztalják a szolgai lelkületét, nem tudják mennyire nyugodt és megértő, nem érzik a mély szeretét és az erős öleléseit, nem hallják felhőtlenül és ropogósan nevetni, nem látják boldogan táncolni, ugrálni, nem tudják milyen bizonytalan és törékeny, nem hallják az őszinte és kedves imáit, nem ismerik a cuki kérdéseit és kedves gondolatait, nem tudják mennyi mindent megért és tud, nem hallják őt bocsánatot kérni (még mások helyett is, olyan őszinte szívből) és szépen kérni dolgokat, nem érzik azt a szivbeli erős ragaszkodását, és fel sem fogják, hogy mennyire értékes ... de olyan jó látni, hogy a szűk családon kívül is vannak akik újra és újra barátkoznak, újra és újra mélyre ásnak, dolgoznak és igen ők kincsre lelnek és gazdagabbak lesznek ❤️...
Mindig úgy tartottam, hogy két féle ember van, olyan aki első benyomásra annyira pozitív, de mikor megismerem rájövök, hogy nem éppen az van a csomagban, amit sugallt... És van aki első benyomásra semmi különöst nem nyújt, szinte át lehet siklani fölötte, de ha mégis megismerem, hát ámulok, hogy ezt nem gondoltam ❤️... A fiúcskám jelenleg ez utóbbi kategória, igazából örülök, és remélem ott ahol kell és akinek kell értéket nyújt majd továbbra is ❤️.
Október 19 :-)...
Dupla öröm és ünnep. Flóra 4 hónapos lett, mi pedig 4 éves házasok ❤️... Jól telt a napunk, este volt egy olyan ritka pont, amikor mindegyik gyerek sírt/ ordított... Külön szobában próbáltuk nyugtatni őket ... Végül sikerült az este további részét együtt eltölteni ❤️...
Flóra pedig 6180 grammos életvidám csoda 💜💙💚💛❤️🧡...
Flóra 3 hónapos csoda baba. 5500 gramm :-). Most nem rég kezdte el a kicsi kezét kinyújtani és megfogni például a csüngő macit :-), kitartóan gyakorolja. Szebb vele az életünk ❤️.
Ez a kislány egy tünemény, egy élő csoda, egy főnyeremény ❤️ ...
Ahogy ránézünk az egész arca nevet, már többen mondták, hogy találóbb lett volna a Napsugár név, hisz mindenkire ragyog, csak épp rá kell nézni ... Annyira felüdìt és feltölt ❤️...
Sokat nézelődik, tűri a zsivajt maga körül, egyelőre magában elalszik, csilingelő hangjával gőgicsél, már több alkalommal estétől hajnal 4-5 óráig aludt, olyan kicsi nyugis, érzékeny, alkalmazkodó ...
Vele aztán ki lehet élvezni a babás perceket ... Én nem hittem, hogy ilyen baba is van, akkora ajándék 🎁!
Annyi mindent szerettem volna itt megörökíteni magamnak, de még nem sikerült ...
... de egy szösszenetet most leírok ...
Amikor mondjuk neki, hogy "Szeretlek!", teljesen önszántából el kezdte mondani, hogy "Te is szejet!" ❤️... Van, hogy egymás után többször is hangoztatja ... Olvadunk tőle ❤️!
Tehát a kisfiúnk nyelve megeredt ... Szerintem lassan mindent mond ... A "hèjkás", "Mi a szösz?", "Vajon", "Dumagép" és hasonló szavak is már be vannak épülve a szótárába :-), mi pedig élvezzük, ahogy mindent körülìr, elmesél a csicsergő hangjával ... Olyan jó lenne valahogy örökre beszippantani, megörökíteni ezeket a különleges helyzeteket, érzéseket, átéléseket ...
Annyira különleges ez a kicsi leány ❤️... Roppant alkalmazkodó, így elképzelhetetlen módon belesimult a mindennapjainkba ... Rengeteget mosolyog, ahogy ránézünk sokszor már kezdeményez is, és így mosolyt vált ki belőlünk is ... Már elkezdett gőgicsélni az ő kedves kis hangjával, amit élvezünk ... Ügyesen nézelődik a babakocsiból például a teraszon felakasztott virágokat, kontrasztos könyvet, játszó szőnyegen mozgó dolgokat ... Érdekesség, hogy még a héten is 50 és 56-os méretű ruhákat hordott, tehát mi kihasználtuk az apró ruhadarabokat ❤️...
Most 2 hónaposan pedig 4500 grammos és 55 cm-es a mi kicsi csodababánk ❤️... Hálásak vagyunk érte 🙏, olyan jó, hogy van nekünk ❤️ ...
... Mindennapot sajnos nem tudok úgy kihasználni, ahogy kellene, de szeretnèk mindennap időt tölteni mindegyik csemetémmel ... Flóra alap helyzetben van most még, hisz sok közelséget + beszélgetést + figyelmet kap azzal, hogy rengetegszer szopizik, hogy vele alszom, hogy én öltöztetem, fürdetem ... Ferikére pedig igyekszem mindennap külön figyelni pl. együtt homokozunk, együtt főzünk, játszó sarokban ülünk, építünk, könyvet nézünk, krétázunk, együtt megyünk játszóterezni (ilyenkor vele játszom/ nevettetem, nem a padról nézem, nem más anyukákkal beszélgetek), együtt festünk vagy rajzolunk, kirakózunk, sétálunk, vízért megyünk, trambulinozunk, bevásárolunk vagy bármi más hasonló ... Volt, hogy addig anyu vigyázott Flórára vagy a férjem... És annyira sokat tesz ez a vele töltött idő a kapcsolatunknak ... Olyan boldog ilyenkor... Annyira együttműködő ... Annyira szeretetteljes... És ez engem is roppant feltölt... És ha este én tudom altatni, annyira ölel és olyan sok puszit ad ... Olyan jó, hogy nem távolodtunk el ... Annyi gyereket szolgáltam, szerettem, szórakoztattam, élményeket nyújtottam, pénzt költöttem rájuk ... És igen, most az én gyermekeimnek ugyanezt nyújthatom ❤️...
Az a bizonyos mosoly már Flóránál is tarol ❤️. Folyamatos kényszert érzünk, hogy megmosolyogtassuk, hisz annyira egész szívvel és szájjal tud mosolyogni 😍...
... És számomra újra azt üzeni, hogy: "Èszre vettelek! Látlak! Szeretlek", "Tetszik, ahogy produkálod magad!", "Jól érzem magam", "Minden rendben velem", "Otthon vagyok nálatok" ... ❤️❤️❤️ ... és ennél több nem kell 🙏😃!
Amikor nehéz éjszaka van mögöttem, de tényleg nehéz... Nem is tudom, ha 3 órát összesen aludtam estétől ... Aztán jön a reggel és két apró csoda várja, hogy szeressem, szolgáljam ki, legyek mellettük, értsem meg, türelmesen javítsam ki, sok-sok mosolyt varázsoljak az arcukra, játszak velük, gondoskodjak róluk... Közben azt érzem még felkelni sincs energiám 🙊... Aztán van egy odaadó férj, aki átvesz mindent, reggelit készít, gyereket gondoz, házat összeszed, kávét készít elő és minden kedvességet ❤️ ... Persze ez nekem is lüktetést ad, csak nézek ki magamból, hogy minden rendben körülöttem, hogy mennyire kiváltságos vagyok, hogy milyen csodás családom van, hogy milyen jó, hogy egy új napnak indulhatunk neki mi együtt ❤️... És sok reggelünket színezi ki ilyen módon is a férjem 🙏😍...
Annyira leírhatatlanul különleges, ahogy a beszéde fejlődik. Legszívesebben minden kis önállóan összerakott mondat után puszival halmoznàm el. Mondatain látszik, hogy megdolgozik ... A különleges és kreatív gondolatait, vágyait, élményeit, akaratát... már mind szavakba önti, a nagyszülők és szülők neveit is mondja❤️... Mondatai eredetiek, nem sablonosak és nem is tökéletesek, de a legcukibbak :-)... A tökéletessel még ráér ... Próbálok pár mondatàt megörökíteni, nem a legkülönlegesebbeket, hanem amelyeket most sikerült elcsìpjek :-)...
"Bátyus foci nincs" = Bátyus nincs itt a pályán focizni
"Baba sétál nem" = Nem fog sétálni
"Anya zzz, baba bébi" = Anya fogja a méhecskés macit, ő a bébit, Flórát
"Netem Fola" = Neki adjam oda Flórát a kezébe
"Bébi foga nincs" = A bébinek nincs foga
"Bébi szopi nem... Semmi szopi ... Szopi gátá" = Ne szopizzon Flóra (sokszor én is ezt mondanám, annyira sokat fektetünk ebbe)
"Te nem" = Nem fogja/nem tudja megcsinálni, amit kértünk tőle
"Bébi tud nem" = A bébi nem tud pl. enni, ülni, jatszani
"Hallgat Gia nincs" = Nincs meg a Keren orvosi hallgatója
"Anyájhoz csücs" = Anya mellé jön leülni
"Vissza te nem" = Nem viszi vissza pl a játékot, cipőt...
"Bij nem" = Nem bírja
"Segítcs" = Segíts!
"Tuja, az is szomas, vizet" = Szomjas az a tuja is, meglocsolja
"Anya docsol nem" = Anya (többet) nem locsol)
"Bébi ada hányk" = Bébi oda hányt
"Anya bigyáz hàpci" = Vigyázzak az alvókájára
"Baba este kapcsol fel" = Az este ő kapcsolta fel a villanyt
"Mi a szösz?"
Annyi mindent szeretnék megörökíteni az elmúlt hetekből, hogy egyszerűen lehetetlen:
- Hogyan teltek a kórházi napok, milyen jó szobatársat kaptam
- Mennyire hiányzott Ferike a kórházi napok alatt, de milyen szuperül rendezte őt apa
- Mennyire belém égett a kicsi Ferike szoros ölelése a kórház után, amit én is és anyu is csak könnyekkel tudtuk lereagálni
- Ferike milyen ügyesen fogadta Flórát
- Milyen sokat segít a férjem
- Tegnap volt a férjem szülinapja
- Mennyire hálás vagyok, hogy mind jól vagyunk, egészségesen (nem természetes dolog), hogy mi pont együtt vagyunk egy család ❤️
- Hogy már mennyi izgalomban volt részünk (már kétszer voltam vissza orvoshoz, Flóra volt hogy súlyban visszaesett + tele lett melegkiütessel, Ferike lázas lett a második napon, amikor hazajöttünk a kórházból... és hasonlóak)
- ... de itt vagyunk és annyira hálásak ❤️ ...
Utolsó napok, órák vannak itthon... Igen, igyekszünk kihasználni a picurkàval és a férjemmel is...
Annyira nehéz úgy altatni el, hogy utolsó előtti este, és aztán nem leszek itthon vele ... Éjjel amikor fenn van, annyira szívesen ölelem és abszolút nem zavar, hogy ébren töltjük az időt... És az egész nap más fényben telik ...
Ha tudnám, hogy felfogja, hogy visszajövök, amint lehet ...
Ha tudnám, hogy közben a hiányom miatt nem sérül lelkileg ...
Ha tudnám, hogy biztos jól ellesz, nem keres és nem szorong majd ...
Ha tudnám, hogy ugyanott folytatjuk ahol most megszakítjuk ...
Ha tudnám, hogy élvezi majd a napokat és nem csak túléli ...
... Sokkal könnyebb lenne az elválás a részemről ...
Így keresem a pozitív dolgokat, összeírom és reménykedem, hogy az erőt ad majd ... Hisz közben tudom, hogy a lehető legjobb kezekben lesz ❤️...
Még pontosan 10 nap van a kiírt császármetszés időpontjáig ... Remélem addig egy csomagolásban kihúzzuk 🙏...
Rengeteg minden kavarog bennem:
- Hogy fogom bírni a kórházban a fiúcskánk nélkül? Hát ő nélkülem, hogyan lesz el napokat itthon? ... Eddig maximum pár órákat voltunk távol egymástól egész élete során, és annyira ragaszkodik hozzám ... Most mindennap olyan sokat játszunk együtt, annyit puszil, ölel, bújik, simogat, valamit érez, az biztos ... Mostanában sehova nem akar menni, hozzánk se akar senkit hívni, csak itthon legyünk, együtt ❤️...
- Milyen lesz ez az új kicsi családtag? Minden rendben lesz vele? Hogyan szokunk össze majd? Hogyan fogom bírni? Elég leszek kettőjüknek? Valamelyikük nem fog sínylődni, háttérbe szorulni?
- Nem kell vajon több időt maradnom a kórházban valami gond, komplikáció miatt???
... Ilyen és hasonló dolgok forognak a fejemben ...
Közben pedig felfoghatatlan, hogy 10 nap múlva egy kicsi kincset pillanthatok meg, egy kicsi lányt, aki bennem mocorog most ❤️... Valósággá válik egy álom, tapintható lesz, ami még most elérhetetlen ❤️...
A terhesség 29 hetéig olyan jól bírtam magam, tényleg mintha terhes sem lettem volna, mindent csináltam, mentem- jöttem ... Azóta gyors leépülésem van 🤣... Már nem bírok hosszabb sétákat, maximum a játszótérig ... már egy porszívózás is lefáraszt, sokszor alig kapok levegőt, mindenhol azt nézem, hová ülhetnék le, nehéz hajolgatni, sok jósló fájásom van ...
DE kifejezhetetlenül hálás vagyok, hogy itthon lehetek, nem kórházban ülök ... A nap legnagyobb részében teljesen egyedül vagyok a fiúval, sikerül őt rendezni gond nélkül, a ház körüli teendőket is még elbìrom pl. főzések, sütés, takarítás, vendégfogadás ... Piacokon is jártam még vásárolni ... Még ablakot mostam múlt héten is ... Szeretném rendben hagyni a házat, de egyértelmű, hogy nem sikerül, mert mire valahol végzek, kezdhetem előről a másik helyen 🤣...
... Nagyjából ez lenne az őszinte összefoglalóm így a terhesség vége felé, hogy majd visszapillanthassak erre az időszakra is ... Közben pedig még az a gondolat is mocorog a fejemben, hogy "Jó volt, szép volt a terhesség, de többet talán már nem szeretném átélni, legalábbis a jelenlegi helyzetemből kinézve" ...
Várom az új szakaszt, az új családtagot, hogy a családunk még jobban kiteljesedjen, közben naponta imádkozom, hogy hadd legyen minden rendben és jól alakuljon minden ❤️.
