Óvodában...

Ma óvodában voltam :). Az ok, amiért e látogatást megtettem az az, hogy az egyetemtől kaptunk egy házit, ami elvégzéséhez szükséges volt egy óvodába is elmenni, a házit a hétvégéig le kell adni. A "volt óvónénimnél" voltam, nagyon kedvesen fogadott, örültünk egymásnak rendesen. Aztán a csoportjába vezetett, ahol 12 apró és nagyon édes kis gyerkőc fogadott, hamar összebarátkoztunk, annyira tudtam csodálni őket, olyan hamar és feltételek nélkül barátságukba fogadnak, tanulhatnánk tőlük. Aztán énekeltek, verset mondtak és szülinapot ünnepeltek, jaah és a játszás sem maradhatott el. Mi több az óvónő egy bizonyos ideig, magamra hagyott a 12 aprósággal, ahhoz képest, hogy nem számitottam rá elég jól elboldogultunk. Egy élmény volt, és ma még jobban megerősödtem abban a döntésemben, hogy óvónő akarok lenni :).
És ime egy vers, amit az óvodás anyagban találtam, és nagyon megtetszett :).

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.