"Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk... Várunk… Az
idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi
csak várunk… Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget
érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy
elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy
elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy
megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont
lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap… hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek
legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy
elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon… Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor
csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat…
perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a
pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben
elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…"
"A ki a szelet nézi, nem vet az; és a ki sűrű fellegre néz, nem arat."
Prédikátor 11:4
