Műtét 2. rész

 A kórházi èjszakák során volt, hogy az ablakon néztünk kifelé (sok fény vonzóan hatott)... Nem fogom elfelejteni azokat a mélybe tekintő szemeket 💛... Minden kitekintésnél megbeszéltük, hogy apa ott fog jönni értünk :-)...

Éjjel 2 órától nem ehetett így pont előtte próbáltam "tömni" belé még ételt, hogy kibìrja a műtétig... 5:30kor a takarítónő jókedvűen jött takarítani, így az alvás véget ért :))... Reggel bejött az orvos, megnézett minket, aztán 8 óra után már kellett is vigyem a műtőbe... Nem fogom elfelejteni a kis rugdalózót, amiben a műtő asztalra tettem... Sem az érzést, amikor ezzel a csöpp gyerekekkel a 2. emeleten lévő műtőig mentem, végig beöltözve és könnyekkel küszködve... Ő szegény csak nézett a kis formás arcával és érdeklődő szemével... Műtét alatt ott vártam... Könnyeket töröltem, és imádkoztam (miközben egy éppen pihenő tűzoltós szórakoztatni próbált, de nem volt kit)... Műtét után az orvosok azt mondták minden rendben ment, csak nagyon sírt ébresztés után, az intenzívre is bekerült egy picit, aztán oda hívtak... Annyira sírt (gondolom a fájdalom miatt is), hogy a szemét sem nyitotta ki... Mintha fel sem fogná a valóságot ... Nem tudtam egyből megnyugtatni... Majd belepusztultam ezekbe a rettentő percekben... Végül ismert szavakat mondogattam neki: apa, baba, mama, tati, brüm ... megnyugodott és azt mondta "büm"... 💛...

Innentől kezdve minden gyönyörűen alakult... Többet nem is sírt, maximum csak nyöszörgött kicsit :-)... Sokat nevetett, nagyon jól evett, mozgott mintha műtve se lett volna... Ez az én lelkem is szárnyalásra késztette ... Így szép lassan és boldogan távozhattunk aztán a kórházból...

Rengetegen imádkoztak értünk, mi pedig mindenben megtapasztaltuk az ima erejét, a békességet, a sok segítséget, pozitív hozzáállást az asszisztensnők és orvos részéről, és végig külön szobában lehettünk, ami leírhatatlanul jól fogott :-)... Ez az ima ereje...

Műtét 1 rész

 Hétfőn (dec. 20) felhívtuk az orvost, hogy mikor tudna fogadni egy vizsgálatra, hisz az előtte lévő napokban már 2szer kiszorult a kicsink sèrve (vasárnap már levetkőztetni sem tudtuk, úgy ruhástól tettük forró vízbe, míg sikerült a sèrvèt visszatenni). A kedves doktor úr kérte, hogy vigyük be a kórházba, mert meg szeretné nézni ... Nem teljesen értettem a kérését, magánrendelésre akartunk menni, mint más hónapokban, koronavírus teszt és minden ilyesmit kikerülve... De nem mertem ellenkezni vele... Elindultunk a kórházba, gondoltam megnézi, látni fogja, hogy most jól van, és jövünk haza ... Nem így lett. Bementünk, megnézte, és úgy döntött hogy műteni kell másik nap... 

A világ elkezdett forogni körülöttem. Nem bírtam felfogni... Liftek, padok, asszisztensek... El sem köszöntem a páromtól normálisan, úgy gondoltam csak beugrok ... A pici gyermekem kíváncsian nézelődött, én pedig lassanként úgy éreztem darabjaimra hullok... Átvettük a szobát, és közben vártuk a férjem, hogy beküldje a szükséges dolgokat... Játszottam a kincsünkkel, nevetettem, mintha jó helyen lennénk...

Aztán kezdődött a nehéz rész: vérvétel, branül, koronavírus tesztek, ujjbegy szúrás ... Vénát nem kapták el, elkeseredetten sírt, egyre csak sírt ... Ahogy megnyugtattam, az asszisztensnők jöttek újra valami "céllal"... Azt hittem sose lesz vége... Próbáltam nem összetörni, hanem erős maradni, hogy örömöt és pozitívitást adjak tovább ennek a pici fiúcskának💗....

Kórházi napok - 2. rész

 Műtét után szigorú megfigyelèsen voltam, tele különböző szerkentyűkkel... De a telefonomhoz hozzájutottam, így elsőre a kedvesem hívtam fel... Ekkor rà is jöttem, hogy ahogy meghallom a hangját a könnyeim 💦 potyogni kezdenek akaratlanul is (ez nagyjából így is marad a kórházi napok alatt), így számtalan videót, fényképet, üzenetet váltottunk, és a beszélgetést minimalizáltuk, hogy kibírjam nélküle :)))... A felállás nem volt a legegyszerűbb, de sokat jártam és mozogtam, így a felépülés szerintem elég könnyedén ment :-).

A műtét utáni nap oda hozták a kisfiúnk, aki annyira gyönyörű és picike volt💙. Kaptam segítséget az első öltöztetéshez + tanácsokat. Kétszer volt csipeszelve a köldöke + érzékeny volt a bőre, ezekkel kapcsolatban is megfelelően eligazítottak. Kedvesek voltak az orvosok, az asszisztensnők, az ételekre sem volt panaszom, úgyhogy tényleg pozitív megtapasztalás volt... Ám ennek ellenére nagyon vágytam haza, hétfőn már a percek is számítottak... Ráadásul kicsit besárgult a mi Ferikènk, de hála Istennek 6 óra lámpázás után kiadták az utunk, így haza jöhettünk, és végre egyesült a mi kicsi családunk 💙.

Kórházi napok - 1 rész

 Nem volt időm sokat izgulni azon, hogy mi lesz a kórházban, hisz kedden voltunk az orvosnál, aki már arra a hét péntekre be is programozott császármetszésre (a vérnyomásom miatt a babának így felelt meg, már nem fejlődött ahogy kellett volna).

Reggel 7 órára kellett a kórházban megjelennem. A reggel legnehezebb pontja az volt, amikor búcsút kellett vegyek a férjemtől (hetek óta pár könnycseppet ejtettem, ha ezt a pillanatot előre vetítettem magamban, ott mégis erősnek néztem ki, és gyorsan bementem az ajtón, vissza se mertem nézni rá, ahogy jönne velem és néz utánam 💔). 7 órától 14 óráig regisztráltak, előkészítettek a műtétre. Későn került rám a sor, mert a műtőben sürgős eset jött közbe. A sok várakozásba segítség volt, hogy egy barátnőm, aki épp a kórházban gyakorlatozott pár órát velem lehetett. Aztán jött a műtő, 14:17 perckor pedig életemben először meghallottam a kisfiam hangját :-)! Az arcomhoz tették, nekem pedig potyogtak a könnyeim 💦, akár a záporeső. Ott volt egy gyönyörű, minden testrésszel rendelkező, erős hangú baba... aki a MI fiúnk, aki ettől kezdve az életünk része. A kettőnké azzal a férfival, akit csodálok, akit teljes szívemből szeretek, és bármi közöset elvállalnák vele, csakhogy mèg plusz egy szál kössön minket össze 💗! Ez a baba pedig az egyik legszebb kapocs közöttünk 💙!

Kórházi táska

 Lassan szeretném összeszedni/megvásárolni a kórházi táskába való dolgokat (hogy elröppent az idő, el sem hiszem, hogy már itt járunk 💗)!

Ma kimostam és kivasaltam néhány pici ruhácskát, amire a kórházban szükségünk lehet :-)! Csodás volt, annyira aprók és illatosak... Hihetetlen, hogy nem sokára az én fiacskámra adhatom 😁. Boldog vagyok 😁.