"Az egyszerű és az igaz barát..

Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egy cseppet sem érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be az ajtaját.

Az egyszerű barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtől.

Az egyszerű barát nem tudja a szüleid keresztnevét.
Az igaz barát tudja a telefonszámukat is.

Az egyszerű barát egy üveg bort hoz a bulidra.
Az igaz barát korábban jön, hogy segítsen főzni és tovább marad, hogy segítsen takarítani.

Az egyszerű barát gyűlöli ha álmából fölköltöd.
Az igaz barát azt kérdi, miért vártál ilyen sokáig a hívással?

Az egyszerű barát azért keres, hogy beszéljen veled a gondjaidról.
Az igaz barát azért keres, hogy segítsen megoldani azokat.

Az egyszerű barát csodálkozik a romantikus múltadon. (történeteiden vagy történelmeden)
Az igaz barát zsarol velük!

Az egyszerű barát azt gondolja, hogy a barátság végetér egy vitával.
Az igaz barát fölhív a bunyó után.

Az egyszerű barát reméli, hogy mindig ott leszel ha szüksége lesz rád.
Az igaz barát reméli, hogy mindig ott lehet, ha szükséged lesz rá."

Fényt vihetsz mások életébe...

Egy szép és tanulságos történetet olvastam, gondoltam ide is felteszem :

"Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségrõl, gyerekekrõl, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idõt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvõ embert egy idõ után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta õket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítõ részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvõ behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetrõl beszélt. Bár a folyton fekvõ ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte õket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülõ nõvér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belsõ ágyon fekvõ beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nõvér szívesen segített, kényelembe helyezve õt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tûzfalra néz. Megkérdezte a nõvért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nõvér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínûleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak. "

Nőnap :)

"Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon.
Egy angyal arra járt, és megkérdezte:
Miért töltesz annyi időt ezzel?    

És az Úr azt felelte:
Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt? 
 Mosható legyen, de ne műanyag, Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek
 mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell,
 képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelni őket úgy,
 hogy az meggyógyítson mindent, a lezúzott térdtől az összetört szívig, és mindezt
 mindössze két kézzel .  

Az angyalra mindez mély benyomást tett.
 Csak két kéz .... lehetetlen! 
Túl sok munka ez egy napra .... várj holnapig, és fejezd be őt akkor.  

Nem,  mondta az Úr.
Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtmény, mely szívem
 legkedvesebbje lesz. 
 Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.  

Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
De Uram, olyan puhának alkottad őt. 

Igen, puha -   mondta az Úr.
De erősnek is alkottam.
El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.  

Tud gondolkodni?   - kérdezte az angyal.

Az Úr azt felelte:
Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is. 

Az angyal megérintette a nő arcát ....
Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt!
Túl sok terhet róttál rá.

Nem ereszt .... ezek könnyek - javította ki az Úr az angyalt.

Az mire való? - kérdezte az angyal.

És mondá az Úr:
A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését
 és büszkeségét. 

Ez igen nagy hatást tett az angyalra;
Uram, te zseniális vagy.
Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos! 
Valóban csodálatos!

A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a
gondokat és nehéz terheket hordozni.

Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.

Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.

Dalol, mikor sírni volna kedve,

sír, mikor boldog

és nevet, mikor fél.

Harcol azért, amiben hisz.

Kiáll az igazságtalansággal szemben.

Nem fogadja el a ,,nem"-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy
családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.

Szeretete feltétel nélküli.

Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek.

Boldog, ha barátai jól vannak.

Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.

Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.

De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.

Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van

Elfelejti, mennyire értékes..."

NAGYON boldog nőnapot kívánok!