Ez a (megható) történet akár rólunk is szólhatna!

"Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem" "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút aki olyan öt évesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském"
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki. "Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki ahol most ô van. Oda kell ahoz adnom anyukámnak, és így ô odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak amíg ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.
"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat és azt kívánom bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
"De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a Bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ez előttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását, szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a komából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nap múlva, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt.
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem."
Békés ünnepvárást kívánok MINDENKINEK!

Ma olvastam és megtetszett...

"Láttatok már pipiskét?

Olyan apróka madár, hogy akár a markotokban is elférne.

Barna a háta, fehér foltos a szárnya. Kint lakik a réteken, bokrok alá rakja a fészkét.

Nagyon jókedvű madár. Ahogy felkel a nap, a pipiske is talpon van.

Mint a nyíl, fölrepül a magasba, és ott dalolgat. Ha megunja, megint csak visszaszáll a mezőre.

Egyszer éppen a mezőn csicserikélt.

Meglátott egy fűszálat.

– Ni csak, milyen nagy fűszál! Nagyobb, mint én! Mi lenne, ha kihúznám?

S mindjárt belecsimpaszkodott, elkezdte húzni erősen.

Odament a barázdabillegető és a tövisszúró gébics. Az egyik a farkát billegette, a másik a csőrét csattogtatta.

– Mit csinálsz, pipiske? – kérdezték kíváncsian.

– Kihúzom ezt a fűszálat!

– Aztán mért húzod ki?

– Azért, mert nagyobb nálam! – szólt hetykén a pipiske.

A két madár összenézett, elnevették magukat.

– Tudod mit, pipiske? Ha már kihúzod, húzd ki ezt a bokrot is, ez is nagyobb nálad.

A pipiske bólogatott.

– Bizony, azt is kirántom, csak előbb a fűszállal végzek.

S húzta, húzta – míg csak el nem szakadt.

Akkor egyszeribe hátrahömbölödött, és a fenekére csüccsent.

Azt hiszitek, mérges volt?

Cseppet se.

Talpra ugrott, s azt kiáltotta:

– Én is így akartam!

Aztán, mint a nyíl, fölrepült a magasba, és ott csicserikélt.

Amikor megunta, visszaszállt a mezőre, és bebújt a bokor alá.

Ha a bokrot is kihúzta volna, bizony nem tudom, most hol aludna."

(Mészöly Miklós: A pipiske és a fűszál)

A könyvek könyve

Lehet egy kicsit unalmasnak és elcsépeltnek tűnik a téma, de megéri elolvasni. Voltam egy előadáson, ahol a Biblia volt a téma, nagyon megragadta a figyelmem, ezért is szedtem még össze néhány gondolatot, és „papírra vetettem ”.

· A Biblia a világ legnépszerűbb könyve, 1500 esztendő alatt íródott, azaz ennyi év választja el a Biblia könyveinek a szerzőit egymástól, még sincsen ellentmondás üzenetében és tartalmában. Több mint 40 különböző személy írta (pásztor, király, orvos, államférfi, halász, vámszedő stb.), és mégis egységes a tanítása.

· Sok történet igazságát archeológiai témájú kötetek erősítik meg.

· A legfontosabb könyvnek bizonyult mind eddig, ha a kiadását, elterjedését, és a világra gyakorolt hatását nézzük.

· Sokkal erőteljesebben támadták, mint bármilyen más létező könyvet, mégis a támadások, a megsemmisítési tervek ellenére fennmaradt. Melyik más könyv szenvedett el ennyi kritikát, miközben évről-évre bestseller maradt?

· Folyamatosan életeket változtat meg. Millióknak adott és ma is ad reményt, erősítést, bátorságot, vigasztalást a legsötétebb óráikban. Nincs még egy ilyen könyv, amely ennyi emberéletet változtatott volna meg pozitív irányba.

· A próféciák százával teljesedtek be, a leges legapróbb részletekig, 100 %os pontossággal jellemez minden részletet. Mennyi az esélye annak, hogy ne teljesedjen be a többi prófécia?

Szóval egy ilyen könyvvel állunk szembe, ez a könyv valójában Isten lehelete, és számunkra létfontosságú. Isten ma csak a Biblián keresztül tud szólni, csak így tarthatunk kapcsolatot vele, és csak innen ismerhetjük meg Őt. Ha a Biblia nem érdekel, és nem olvassuk, akkor valójában Istennel szembe vagyunk közömbösek, és Tőle fordulunk el, azt mondva „nem érdekel az üzeneted, nem érdekel a terved, egyszerűen nem érdekel, hogy létezel”. A természetből láthatjuk Isten nagyságát és intelligenciáját, ahogy megalkotta az egész univerzumot, a törékeny fűszálat, a nagy fákat, a hegyeket és így tovább, de az Ő szavát, a gondolatát, a vágyát csak a Bibliából tudjuk meg. Mindegyikünknek külön üzenetet tartogat, rajtunk múlik, hogy az üzenetei célhoz érnek e. A Sátán jól tudja, hogy a Biblia teljesen megváltoztatná az életünket és Isten közelébe tartana, és ezért mindent megtesz annak érdekébe, hogy ne legyen időnk, kedvünk olvasni azt, sajnos sokszor sikerrel jár. Ő gyűlöli Istent és az Ő szavát is, és azt akarja, hogy ne ismerjük meg Őt, az Ő szeretetét és jóságát. Egyszerűen tönkre akarja tenni az életünk, azzal, hogy elveszi a figyelmünket Istenről, és az Ő szaváról, a Bibliáról. Napi pár perc (vagy ki mennyit szán) bibliaolvasás nem sok időt venne el tőlünk, és valójában sokkal többet nyernénk, mint amennyit „veszítenénk”. A Biblia Istennek az élő szava, amely mindent megváltoztathat. Az élet túl rövid ahhoz, hogy elvesztegessük!!!

És még néhány érdekesség a Bibliáról.

· E könyv megjelenő példányszáma is rekordot jelent: évente kereken 24 millió példányban jelenik meg teljes szövege, és további 627 millió példányban szövegének részletei.

· 1500 nyelvre és nyelvjárásra lett lefordítva.

· 3 ízben is szerepel a Guinness rekordok könyvében:

1. Az első könyv, ami nyomtatásban megjelent,

2. A legdrágábban eladott könyv, 1.265.000. millió fontért kelt el egy Gutenberg Biblia egy árverésen 1978-ban.

3. A legnagyobb példányszámban nyomtatott könyv 1815-1975 között, 2.500.000.000 példányban jelent meg.


Nézzük meg, hogyan vélekedtek a Bibliáról, az úgymond „nagyobb emberek”

”Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik,
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak,
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne…” -Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába, részlet/-

"A Biblia nem csupán egy könyv. Élőlény, amelynek hatalma van arra, hogy legyőzzön mindenkit, aki ellene áll." -Bonaparte Napóleon -

"Miközben Isten igéjét olvasod, ezt ismételgesd magadban: hozzám szól, rólam beszél." -Soren Kierkegaard-

"A Biblia figyelmes tanulmányozása megóv attól, hogy közönséges stílusú emberekké váljunk." -Samuel Taylor Coleridge -

"A legtöbb embert azok a bibliai szakaszok aggasztják, amelyeket nem értenek. Engem inkább azok, amelyeket megértettem." -Mark Twain-

"A Biblia olvasása jobb hazafiakat, jobb apákat és jobb férjeket nevel."
-Thomas Jefferson-

Óvodában...

Ma óvodában voltam :). Az ok, amiért e látogatást megtettem az az, hogy az egyetemtől kaptunk egy házit, ami elvégzéséhez szükséges volt egy óvodába is elmenni, a házit a hétvégéig le kell adni. A "volt óvónénimnél" voltam, nagyon kedvesen fogadott, örültünk egymásnak rendesen. Aztán a csoportjába vezetett, ahol 12 apró és nagyon édes kis gyerkőc fogadott, hamar összebarátkoztunk, annyira tudtam csodálni őket, olyan hamar és feltételek nélkül barátságukba fogadnak, tanulhatnánk tőlük. Aztán énekeltek, verset mondtak és szülinapot ünnepeltek, jaah és a játszás sem maradhatott el. Mi több az óvónő egy bizonyos ideig, magamra hagyott a 12 aprósággal, ahhoz képest, hogy nem számitottam rá elég jól elboldogultunk. Egy élmény volt, és ma még jobban megerősödtem abban a döntésemben, hogy óvónő akarok lenni :).
És ime egy vers, amit az óvodás anyagban találtam, és nagyon megtetszett :).

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.

Fáradtság...

Nehezen szántam rá magam az írásra:(, ennek több oka is van:
1. Kevés időm van. Persze tudom, hogy nekem is (mint mindenki másnak) van 24 órám/nap, és azt is tudom, hogy arra van időm, amire szánok, de valahogy nem jött össze a blogozás, azért nem késtem így sem sokat :). Szabadidőmben inkább az egyetemi anyaggal, feladatokkal próbálok barátkozni, mert itt is le vagyok maradva:(, úgy látszik a lemaradásban legalább jó vagyok, abban talán díjosztásnál első lennék, na de ami késik nem múlik.
2. Másik ok, hogy unom bepótolni a lemaradást, tudom ez nem kötelező feladat és valójában nem lényeges dolog, de vannak programok(nem sok), amiről szeretnék írni, hogy később visszaolvashassam, hogy igenis: hol? mikor? voltam, szóval ezt magamért meg kell tennem :-P. Úgy döntöttem, hogy a lemaradásom, csak néhány mondatban foglalom össze, remélem, ha szükség lesz valami infóra innen, a memóriám toppon lesz és működni fog a visszaemlékezés. Szóval múlt szombaton (lassan egy hete) Dragan-völgyén voltam/voltunk konferencián. A téma a család, házasság és gyereknevelés volt, nem mindegyik téma érintett 100 százalékosan, de tanulni mindegyikből lehetett és örültem, hogy ott ülhettem a hallgatók sorában, és külön élmény volt a barázsnál (víz gyűjtő féleség) sétálni. Szerdán pedig Debrecenben voltam, Gaither koncerten, bár néha picit beleuntam a hallgatásba, de ilyenkor a bátyám beszólásain szórakoztam, volt tolongás, sietés, sikongás , öröm, fáradtság, utazás és sok egyéb :D.
3. Harmadik ok, pedig a fáradtság. E percben is olyan mértékű fáradtság telepedett rám, hogy a gondolkozás/írás is külön kihívást jelent számomra, na de ez most nem lehet akadály, hogy egy bejegyzést megszerkesszek (az lehet, hogy olvashatatlanra sikerül, de akkor majd javítok rajta). De hát így van, ha későn fekszek, korán kelek és nappal is programom van, azért lazítok is, szóval, minden a legnagyobb rendben :).

A világ 7 csodája

Nem rég olvastam egy különös "történetet" a világ 7 csodájáról, amely nagyon megtetszett, nos erről van szó. Szerintem nagy jelentőséggel bír.

"Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy listát arról, mit tekintenek most a világ hét csodájának. Valószínűleg némi eltéréssel, de a következők kapták a legtöbb szavazatot.

1.) Egyiptomi nagy piramisok
2.) Taj Mahal
3.) Grand Canyon
4.) Panama-csatorna
5.) Empire State Building
6.) Szent Péter Székesegyház
7.) Kínai Nagy Fal

Amikor a tanár összeszedte a szavazatokat, észrevette, hogy egy diák még nem végzett a listájával. Megkérdezte a lányt, talán problémája van a feladattal?

A lány azt felelte: "Igen, egy kicsit. Nem tudom eldönteni, mert olyan sok van."

A tanár erre azt mondta: "Rendben van, oszd meg velünk, amid van, és mi segítünk befejezni."

A lány egy pillanatig hezitálni látszott, majd olvasni kezdett: "Szerintem a világ hét csodája a következő:

1. Látni



2. Hallani




3. Tapintani





4. Ízlelni





5. Érezni

6.Nevetni

7. Szeretni

A teremben olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett volna. Az egyszerű és hétköznapi, általános dolgok elkerülik a figyelmünket, és amit természetesnek tartunk, azok valóban csodálatosak! A legértékesebb dolgokat az életben nem lehet kézzel felépíteni vagy megvásárolni. Ne élj szemellenzőben! Láss is, ne csak nézz! Vedd észre, mi az ami igazán fontos az életedben!"

Mit csinálsz ma este?

Mit tennél ha a mai este lenne az utolsó? hmmm.... Mit tennél?
Átalakítanád az estéd?
Talán fontosabb lenne, hogy olyanokkal legyél akiket szeretsz, nem?
Talán megbocsátanál a másiknak, vagy bocsánatot kérnél az elkövetett hibákért?
Talán kimutatnád mit érzel?
Talán más lenne a fontos... amire most nem igazán figyelsz...
Az életben gyakran elfelejtük mi az igazán fontos... CSALÁD, BARÁTOK, SZERELEM, ISTEN???
Az igazi értékekre figyelj, mert csak ezek tehetnek boldoggá!
Mit csinálsz ma este?

Az élet egy vonattal való utazás...

Az élet olyan, mint egy utazás a vonattal: Felülünk és leszállunk gyakran, léteznek balesetek, kellemes meglepetések egyes megállókban és nagyon szomorúak másokban. Mikor megszületünk és felülünk a vonatra, találkozunk emberekkel, akikről azt hisszük, hogy elkísérnek az egész kirándulásunkra: a szüleink. Sajnos az igazság más. Ők leszállnak egy megállóban és otthagynak minket a szeretetük és a ragaszkodásuk nélkül, a barátságuk és a társaságuk nélkül. Igaz, hogy a vonatba felülnek más személyek, akik egy fontos szerepet foglalnak majd el a utazásunkban. Ők a testvéreink, barátaink és azok a csodálatos emberek, akiket szeretünk. Ezek közül egyes személyek, akik felülnek a vonatra, úgy nézik az utazást, mint egy rövid sétát. Mások csak szomorúságot találnak az utazás alatt. És vannak olyanok is a vonatban, akik mindig jelen vannak és készek segítséget nyújtani azoknak, akiknek szükségük van rájuk. Egyesek leszállás után hagynak egy örök vágyat... Egyesek felülnek, leszállnak, és mi alig vesszük észre őket. Csodálkozunk azon, ha egyes utasok, akiket mi a legjobban szerettünk, átülnek egy más kocsiba és egyedül hagynak minket az utazásunk ezen szakaszán. Természetesen mi nem hagyjuk magunkat és törekedünk, hogy megtaláljuk őket, és furakodunk abba a kocsiba ahol ők vannak. Sajnos néha nem tudunk leülni melléjük, mert a mellettük lévő hely már foglalt. Nem tehetünk semmit, ilyen az utazás: tele kihívásokkal, álmokkal, fantáziával, reménnyel és szakítással... de visszafordulás nélkül. Tehát, az utazást a lehető legjobb módon kell megtegyük. Törekednünk kell, hogy megértsük egymást azokkal,akikkel utazunk, és hogy keressük azt, ami a legjobb mindenkiben... Hogy jusson eszünkbe, hogy az utazásunk bármely szakaszán létezhet egy útitárs, aki habozik, és akinek több mint valószínű szüksége van a mi megértésünkre. És mi sokszor inogni fogunk, és lesz valaki, aki megért minket. Az utazás titka az, hogy nem tudjuk, hogy mikor szállunk ki véglegesen a vonatból, és azt sem tudjuk, hogy mikor szállnak ki azok, akik mellettünk utaznak, még azt sem tudjuk, aki mellettünk ül. Remélem, hogy körül leszek fogva kedvességgel, mikor véglegesen kiszállok a vonatból..... De, csak remélem ezt. Az elválás egyes személyektől, akikkel találkoztam fájdalmas lesz. Szomorúan hagyom ott azokat, akik kedvesek voltak előttem. De remélem, hogy egyszer, fog jönni a végállomás, és úgy érzem, hogy fogom látni őket jönni, olyan csomagokkal, amelyek még nem voltak akkor, mikor felültek a vonatra. Ami boldoggá tesz, az az a tudat, hogy én is aktívan részt vettem az ők csomagjaik szaporításában és ezek értékének növelésében. Kedves barátaim, törekedjünk azon, hogy egy jó utazásunk legyen és hogy a végén tudjuk azt mondani, hogy megérte a fáradozást. Próbáljuk meg, hogy kiszállásunk után, egy olyan üres helyet hagyjunk, mely vágyat, és szép emlékeket jelent azoknak, akik tovább utaznak Azoknak, akik részesei az én utazásomnak, kívánok kellemes utazást! Sohase mond hogy vége, csak annyit, hogy ennyi megérte!

Ne várj!

Ne várj mosolyra azért, hogy kedves légy.
Ne várd el a szerelmet, szerelem nélkül.
Ne várj magányra, csak azért, hogy megtudd barátod igazi értékét.
Ne várj a legjobb állásra, hogy elkezdj dolgozni.
Ne várd, hogy legyen sok, csak azért hogy egy kicsit is megossz.
Ne várd a fájdalmat azért, hogy higgy a szenvedőnek.
Ne várj arra, hogy legyen időd azért, hogy meg tudd osztani.
Ne várj más fájdalmára, csak azért hogy bocsánatot kérhess illetve, hogy helyre tedd hibáidat.
Ne várj! Mert soha nem tudhatod mi, meddig fog tartani.

Márai Sándor gondolata...

"Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az is, amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
Állj mindig az igazság mellett!

Fontold meg!

"Manapság magasabbak az épületeink és szélesebbek az országútjaink, de rövidebb a türelmünk és keskenyebb a szemszögünk. Többet költünk, de kevesebbet élvezünk. Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink. Több a kompromisszumunk, de kevesebb az időnk. Több a tudásunk, de gyengébb az ítélőképességünk. Több az orvosságunk, de kevesebb az egészségünk.
Megnöveltük tulajdonunkat, de lecsökkentettük értékeinket. Sokat beszélünk, csak kicsit szeretünk, de túl sokat gyűlölködünk. Eljutottunk a Holdra és visszajöttünk, de nehezünkre esik átsétálni az utcán, hogy találkozzunk szomszédainkkal. Legyőztük a külső űrt, de nem győztük le a bennünk lévő űrt. Magasabb a jövedelmünk, de alacsonyabb az erkölcsünk. Mostanában több a szabadság, de kevesebb az öröm. Valamint sokkal több az étel, de kevesebb a táplálék. Napjainkban két fizetés adódik össze, a válás viszont szintén több. Manapság szebbek a házak, de több az összetört otthon.
Ezért javaslom azt, hogy mától kezdve: Ne őrizz meg semmit egy különleges alkalomra, mert minden nap, amit élünk, egy különleges alkalom. Keresd a tudást, olvass többet, ülj a teraszon, és csodáld a kilátást anélkül, hogy az elvégzendőkre ügyelnél. Tölts több időt a családoddal, edd a kedvenc ételed, látogass el a helyre, amit szeretsz. Az élet az élvezet pillanatainak láncolata, nem pedig csak túlélés. Használd a kristálypoharakat. Ne tárold a legdrágább parfümödet, és használd minden alkalomkor, amikor úgy érzed, arra vágysz. Töröld ki a szótáradból az olyan kifejezéseket, hogy „alkalomadtán” vagy „majd egyszer”. Írd meg azt a levelet, amit majd „alkalomadtán” akartál megírni. Mondd el családtagjaidnak és barátaidnak, hogy mennyire szereted őket. Ne halassz el semmit, ami nevetést és örömöt visz az életedbe. Minden nap, óra és perc különleges, és nem tudhatjuk, hogy nem ez lesz-e az utolsó."

Boldogok, akik...

• Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
• Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
• Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lehet az életünk.
• Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
• Boldogok,akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
• Boldogok, akik nem veszik túl komolyan önmagukat, mert környezetük megbecsüli őket.
• Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt, és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
• Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
• Boldogok...