Boldogság

"A boldogsághoz nem kincsek kellenek, hanem érzések, és gondolatok." ~Léria Dipán~

Egy szív dobog bennem

 Hosszú a történetünk, sok kicsi arany és bonyolult szállal tarkìtva, de a lènyeget próbálom megragadni.

Megszületett bennünk a vágy egy gyerek iránt, de tudtuk ez egy rögös út lehet, sőt én mindig is azt éreztem, talán babám se lehet. 

*Augusztus 17- reggelèn (amit itt is megosztottam) Isten arra bátorította, hogy mondjam el Neki a kérésem, megadja. Mondanom sem kell, egész nap emlegettem Neki, mire vágyunk.

*Szeptember 30- erős torokfájás miatt, antibiotikumot akartam bevenni, de gondoltam előtte egy terhességi tesztet csinálok, csak úgy, hogy nyugodtan szedhessem a gyógyszert.

Hát, nem fogom soha elfelejteni, azt az érzést, amit ott a fürdőben átèltem, csíkos kis hálóingben, meglepetten a pozitív terhesség teszt mellett.

* A következő napokban remények és kicsi félelmek között èltem: Vajon jó helyen van? Nem lesz-e mèhen kívüli a terhesség? Beindul-e az a pici szív dobogni? Vajon fejlődik?

* Október 24-re egy közeli nőgyógyászhoz kaptam időpontot. A kiválasztott doktor karanténban volt, így gondoltam lassan 8 hetesen épp egy szivhangot ez az orvos is mutathat (bár ide csak a kényszerült helyzet vezetett)... Ám nem tudott szivhangot felmutatni, de mèg az embrió jelenlètèről sem tudott biztosat mondani. Súlyos kételyek között jöttünk haza.

* 5 nehéz nap következett. Istenbe kapaszkodtam, hogy bármi van, ha most nem is èrtem, amit Ő tesz, az jó. De ezekben a napokban szinte semmihez nem volt húzásom. Csak vártam, hogy reggelből este, estèből pedig reggel legyen. Mintha csak a túlélés lett volna a lényeg.

* Október 27-re egy távolabbi, korai terhességhez jól értő nőgyógyászhoz kaptunk időpontot. Túlságosan is izgalmas volt a nap, örültem ha percekre elterelődött a figyelmem. Vártam, mint akire ítéletet mondanak. Tudtam ez a nap fordulatot hoz... Ès valóban hírt hozott, még pedig azt, hogy egy 2 cm-es Gyöngyszem, dobogó szìvecskével ott lakik bennem. Felfoghatatlan öröm volt. Hihetetlen változás.

A félelem pici része maradt. Tudom, hogy semmi sem biztos mèg, de pici lèptekkel, apró örömökkel, hátha cèlba èrünk. Már ez is áldás.

Nagy nap...

 Nagy nap ez a mai. Annyira sok minden múlik rajta, hogy már szeretnèm, hogy újra este legyen, én pedig hazaèrve, jó híreket kapva hátradőljek... Bárcsak...

"Álom"

 Úgy érzem, kicsi vagyok egy-egy "álmom" megvalósításához, nagy akadályokat látok, sőt a lehetetlen határt súrolgatom. Kicsit feladtam valamit, épp az este, pedig annyira akartuk. Ám Isten ma bátorított, hogy nem egyedül kell csináljam, ez az Ő álma is, ne hagyjam ki Őt, ne adjam fel, csak azért, mert én a határaimhoz èrtem, Ő nem látja lehetetlennek, újra erőt veszek magamon :-)!

Szeretet

"A szeretet a legapróbb hétköznapi gesztusokban is gyönyörű:

- lehalkítod a tv-t, hogy ne zavard Őt

- a legnagyobb szelet húst odaadod

- segítesz kinyitni a csomagolást

- rámosolyogsz, pedig szomorú vagy

- figyelsz rá, miközben fáradt és álmos vagy

- sietsz, de egy csókra mindig van időd

- segítesz takarítani, pedig ki nem állhatod a rendrakást

...ès amikor csak nézed Őt, és nyugodt vagy, mert vigyázhatsz rá…"

Csoda

 Sokszor mondom, hogy hiszek a csodákban, mert gyakran átèlem. Így volt ez most is. Este, már ágyban voltunk, amikor meghallottunk egy kisebb "robbanás" fèlèt, nem feltűnő volt, de épp észrevehető. Kedves férjem kiment, hogy lássa mi az, gondoltuk, hogy lehet a kutya borított el valamit. Aztán kiderült, hogy hátul kigyulladt a kazánházban valami: leègett nèhány veder, egy zsák csúsznya, és épp egy szekrényláb kezdett ègni. A robbanást egy picike gázpalack okozta, amivel a tüzet szoktuk rakni, és épp ott "felejtődött" lenn a földön, a tett helyen. Ha nem lett volna ott, és nem jelez, felfoghatatlan mi történhetett volna ezen az éjszakán, amíg mi békésen alszunk. Hihetetlen az egész. Isteni csoda és védelem. Semmi kárunk nem lett, csak egy kis hamu kupac a kazánház közepén, a betonon. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, mi tudjuk, hogy Ő vigyázott ránk 💗. Ennél jobb védelem és biztosítás nekünk nem kell 💗.

Gyertya

 Ki gondolta volna, hogy ez a láng, annyi pillanatot színesít meg? Vacsora, reggeli, ebéd, egyszerű és laza pillanatok tanúja... Bárhol, bármikor meggyújthattuk... Milyen értékes és különleges pillanatokat és beszélgetéseket èlhettünk át mellette. Jobban megèrte az árát, mint sok más házi kellèk :-)! Amikor megvásároltuk, mèg nem tudtuk milyen értéket veszünk...

Aogy a mai reggelinèl újra lángra keltettük, eszembe jutott, hogy milyen múltja is van és mekkora érték :-)!

Èlet ...

 Több száz fajta hormon és egyéb szint kell tökéletesen együttműködjön, hogy élet jöhessen létre. Aztán mèg mindig rengeteg akadály lehet, ami megállítja a pici, törékeny életet...

Minden élet, maga a csoda... Felfoghatatlan ünneplést érdemelne.

Aztán, ahogy létrejön egy élet. Nincs villámcsapás, nincs földrengés, nincs dobpergès... Olyan csendesen és láthatatlanul történik, hogy csak napok és hetek múlva lehet biztos bizonyítékokat szerezni a jelenlètèről... Pedig megtörtént a csoda 🎉!

💗

"Egy nap rájössz, hogy nem a meccsről szólt, hanem arról, hogy kivel nézted meg...
Hogy nem a jó borról szólt, hanem arról, hogy beszélgettetek...
Hogy nem a jó kávé a lényeg, hanem az, hogy kinek főzted...
Tanuljuk meg értékelni az időt, amit valaki ad nekünk..."