Az este hazafelé tartottam... Valami fény már szűrődött át az ajtó ablakán...
Fáradtan nyitottam ajtót... Ez várt 🥰...
Ma délután zsimbesebben ébredt a fiúnk :-)... Egy hosszabb sétára indultam vele... Hamar elaludt, a parkba érve leültem egy padra... Elővettem a telefonom, megkerestem a családos imalistám és imádkozni kezdtem ezért, és más aktuális tèmákèrt. Úgy éreztem egy séta során a lelkem is fellèlegzett.
A mai reggel kicsit másképp indult. Újult erőre kaptam... Egy lüktetést, egy kis jókedvet tehettem zsebre... Mindez indítója a férjem kedvessége + levele 💙.
"Ne feledd! Egyszer mindennek vége lesz: