Lesz utolsó

"Ne feledd! Egyszer mindennek vége lesz:

*egyszer elérkezik az utolsó szoptatás

*az utolsó ringatás

*az utolsó pillanat, amikor a karjaidban alszik el

*lesz egy alkalom, mikor utoljára kéri, hogy vedd fel az öledbe

*egy utolsó nap, mikor még nyújtja a kezét a zebránál

*egy utolsó este, mikor még mesét kér

*egy utolsó éjszaka, mikor biztonságot keresve melléd bújik az ágyba

... ès te csak akkor fogod tudni, hogy az volt az utolsó, amikor rájössz, hogy ezek a pillanatok végleg elmúltak.

Aztán eljön a nap, mikor semmi másra nem vágysz majd jobban, minthogy még egyszer, csak egyetlenegyszer, utoljára, újra átélhesd ezeket ... 💙💙💙"

Gondolat :-)

"Sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság... amit már sosem kapsz vissza!"

"Hogyan várlak?"

 "Ha megkérdeznèd, hogyan várlak?"

Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak?

Azt kérdezed tőlem

hogyan vártalak?

Mint az éjszakára

fölvirrad a nap,

mint a délutánra

jő az alkonyat,

mint ha szellő jelzi

a förgeteget -

ezer pici helyből

tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel

a nap sugarát,

fagyos téli este

jégcsap csillagát,

mint az alma ízét,

tejet, kenyeret -

pedig nem is láttalak még,

úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,

záport a virág,

mint patak a medrét,

madarat az ág,

mint sóhajos nyári éjjel

a fák az eget -

mindenkinél jobban téged

így szerettelek.

Szívemből szól ...

"Egyébként a VALÓDI keresztény egy PÁRATLAN figura.

Páratlan szerelmet érez egy olyasvalaki iránt, akit sosem látott,

naponta bizalmasan beszélget azzal, akit nem láthat,

az a várakozása, hogy valaki más érdeme miatt ő a mennybe kerül,

megüresíti magát, hogy betöltekezhessen,

elismeri, hogy tévedett, azért, hogy igaznak legyen nyilvánítva,

letérdel, hogy talpra állhasson,

akkor a legerősebb, amikor a leggyengébb,

akkor a leggazdagabb, amikor a legszegényebb,

és akkor a legboldogabb, amikor a legrosszabbul érzi magát.

Meghal, így képes élni,

elveszít, annak érdekében, hogy legyen neki,

elenged, hogy megtarthasson,

látja a láthatatlant,

hallja azt, ami nem hallható,

és tudja azt, ami minden értelmet felülhalad."

:-)

„Istenen kívül minden bőség csak szűkölködés nekem." (Anselmus)

Hálás vagyok, bőségben élek 💗!