Idő

"Milyen értéke van egy évnek, kérdi a tanuló aki nem ment át a vizsgán?

Milyen értéke van egy hónapnak, kérdi az anya, aki hamarább szülte meg gyermekét?

Milyen értéke van egy hétnek, kérdi egy heti lap kiadója?

Milyen értéke van egy órának, kérdik a szerelmesek, akik alig várják hogy találkozzanak?

Milyen értéke van egy percnek, kérdi az, aki lekéste a vonatot, buszt vagy repülőt?

Milyen értéke van egy másodpercnek, kérdi az ember, aki túlélt egy szerencsétlenséget?

Milyen értéke van egy ezredmásodpercnek, kérdi az, aki az olimpián az ezüstérmet nyerte meg?"

"Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel." Zsolt. 90:4

Elment (Józan Ész) . . .

E-mailben kaptam, szerintem érdekes . . .

"Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt,mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.
Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint például: "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".
Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok: ("addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál") szerint élt.
Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk,
mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.
Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.
Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.
Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.
Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl
egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt.
Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé.
Túlélik szörnyű mostohatestvérei: "Hívják ide az ügyvédemet", "Nem én voltam", "Ne szólj bele" és "A társadalom áldozata vagyok..."
Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment . . .

Ha még emlékszel rá, küldd tovább ezt a levelet.
Ellenkező esetben csatlakozz a többséghez... ne tegyél semmit..."