Ma délután zsimbesebben ébredt a fiúnk :-)... Egy hosszabb sétára indultam vele... Hamar elaludt, a parkba érve leültem egy padra... Elővettem a telefonom, megkerestem a családos imalistám és imádkozni kezdtem ezért, és más aktuális tèmákèrt. Úgy éreztem egy séta során a lelkem is fellèlegzett.
Rengeteg elmélet és alapelv létezik a nevelèssel kapcsolatban is, sőt folyamatosan változnak ezek. Ìgy első sorban nem elméletekre szeretnèk alapozni (sem ezekből készülni), ami nàlunk vagy fog működni vagy nem... Hanem Istenre!
Isten mèg nálam is jobban törődik a pici babánkkal.
Sokkal jobban tud gondoskodni, vigyázni rá, mint ahogy én képes vagyok.
Én nem lehetek ott minden helyen a gyermekemmel, Isten azonban mindenütt jelen van.
Èn nem tudok észrevenni és kivédeni mindent, Isten azonban mindent észlel.
Én nem tudhatok mindent, Isten azonban mindent tud.
Én nem látom a jövőt, Isten azonban látja és kézben is tartja.
A lehetőségeim korlátozottak, Istennek nincs korlátja, csak végtelen hatalma.
Persze ez nem jelenti azt, hogy velünk semmi baj nem történik, sőt... De azt jelenti, hogy Isten a problémákban is velünk van + erőt és békességet ad.
Az elmúlt napokban elkészítettem az ima kéréseimet is a babával kapcsolatosan :-)! Megkönnyebbülès ezekért imádkozni, és Istent is bevonni már most a baba életébe is :-)!
Szívesen olvasgatok és jegyzetelek immár gyerekneveléssel kapcsolatos gondolatokat. Innen bátorítva, ma időt szántam, hogy összeìrjam a háláimat is a mi kis gyöngyszemünkkel kapcsolatosan.
Annyi minden van, amiért hálás lehetek 💗!
Állapotom: áldott✨!
