Még létezünk úgyis, mint pár 💙. Csoda jó érzés újra és újra egymásra találni a sok új babás dolog mellett.
Vacsora meghívás... Meglepetés... Helyszín: a mi konyhánk... Közben baba hangok, altatás, szuszogás... De több szeretet és romantika volt benne, mint bármilyen extrém randiban :-)
Műtét után szigorú megfigyelèsen voltam, tele különböző szerkentyűkkel... De a telefonomhoz hozzájutottam, így elsőre a kedvesem hívtam fel... Ekkor rà is jöttem, hogy ahogy meghallom a hangját a könnyeim 💦 potyogni kezdenek akaratlanul is (ez nagyjából így is marad a kórházi napok alatt), így számtalan videót, fényképet, üzenetet váltottunk, és a beszélgetést minimalizáltuk, hogy kibírjam nélküle :)))... A felállás nem volt a legegyszerűbb, de sokat jártam és mozogtam, így a felépülés szerintem elég könnyedén ment :-).
A műtét utáni nap oda hozták a kisfiúnk, aki annyira gyönyörű és picike volt💙. Kaptam segítséget az első öltöztetéshez + tanácsokat. Kétszer volt csipeszelve a köldöke + érzékeny volt a bőre, ezekkel kapcsolatban is megfelelően eligazítottak. Kedvesek voltak az orvosok, az asszisztensnők, az ételekre sem volt panaszom, úgyhogy tényleg pozitív megtapasztalás volt... Ám ennek ellenére nagyon vágytam haza, hétfőn már a percek is számítottak... Ráadásul kicsit besárgult a mi Ferikènk, de hála Istennek 6 óra lámpázás után kiadták az utunk, így haza jöhettünk, és végre egyesült a mi kicsi családunk 💙.
Jónéhány szabad hét után előkerìtettem a gyűrűket, és láss csodát, újra használat alá kerültek.
Nem volt időm sokat izgulni azon, hogy mi lesz a kórházban, hisz kedden voltunk az orvosnál, aki már arra a hét péntekre be is programozott császármetszésre (a vérnyomásom miatt a babának így felelt meg, már nem fejlődött ahogy kellett volna).
Reggel 7 órára kellett a kórházban megjelennem. A reggel legnehezebb pontja az volt, amikor búcsút kellett vegyek a férjemtől (hetek óta pár könnycseppet ejtettem, ha ezt a pillanatot előre vetítettem magamban, ott mégis erősnek néztem ki, és gyorsan bementem az ajtón, vissza se mertem nézni rá, ahogy jönne velem és néz utánam 💔). 7 órától 14 óráig regisztráltak, előkészítettek a műtétre. Későn került rám a sor, mert a műtőben sürgős eset jött közbe. A sok várakozásba segítség volt, hogy egy barátnőm, aki épp a kórházban gyakorlatozott pár órát velem lehetett. Aztán jött a műtő, 14:17 perckor pedig életemben először meghallottam a kisfiam hangját :-)! Az arcomhoz tették, nekem pedig potyogtak a könnyeim 💦, akár a záporeső. Ott volt egy gyönyörű, minden testrésszel rendelkező, erős hangú baba... aki a MI fiúnk, aki ettől kezdve az életünk része. A kettőnké azzal a férfival, akit csodálok, akit teljes szívemből szeretek, és bármi közöset elvállalnák vele, csakhogy mèg plusz egy szál kössön minket össze 💗! Ez a baba pedig az egyik legszebb kapocs közöttünk 💙!
