"Egy
család kiköltözik külföldre, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői
értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
-
Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség,
agresszivitás látszik rajta.
-
Miért, miből látszott?
-
Égő csigát rajzolt - mondja az óvónő.
-
Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják
ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki... Talán volt más is?
-
Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat -
így az óvónő.
-
Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy Csip,
csip, csóka, vak varjúcska?
-
Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
-
Csonka tehén? Hm... ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci
tarka, se füle, se farka...
-
...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a
magyar gyerekek?
-
Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ...kertek alatt a
ludaink megfagynak. ... Ó, hopsz :))!"