A hétvégén többek között hegyet is másztunk, ez jó pár kilométer gyaloglással (hegyen fel/hegyen le) járt. A sok mozgás/sétálás nyomát, ha nagyon keresem még ma is megtalálhatom izomláz formájában, de nem vészes :). Először is sokat mentünk, továbbá jókat beszélgettünk, egyszer fáztunk, máskor melegünk volt, kacagtunk, ettünk-ittunk (én főleg vitamint-hogy bírjam a mászást), pihentünk, fáradtunk, feküdtünk (tisztelet a kivétel) és így tovább. Egy lényeges dolog, hogy az utolsó 4 km (oda-vissza= 8km) gyaloglást kihagytam :)), négy társammal visszafordultunk és lent vártuk meg a többi bátor "hegymászót", így se volt km hiányunk :)).
Szép volt. Jó volt. Elég volt.
A tegnap pedig (Speranta) koncerten voltunk. Ez sokkal kevesebb erőfeszítést igényelt, mint a hegymászás, úgyhogy élveztem a pihenést, a zenét, a nyugalmat :).
Én (különböző formában)
A csoport és egyéb pillanataink
"Ugyanaz a táj, valaki más lényének színpompás szövetén át nézve még igézetesebb"
-Vavyan Fable-
"A szem az a kis ablak, amin a lelked néz ki"
-Liza-
"Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él."
-Marc Lévy-
|
|
|
