A földi életem során kívánhatnák nagyobb ajándékot Istentől, mint amit már megkaptam???
Nagyszerű férj, akire tényleg nincsenek szavak, bárhogy keresem. Egy egészséges babóca, akiről már kislànyként álmodtam (csak reméltem, hogy átélhetem én is az anyaságot). Minden más igazából jelentéktelen. Milyen szegény lenne az életem nélkülük.
Áldott vagyok, és nagyon hálás 💗! Isten az álmaimból valóságot alakított :-)!
A nappali alvás az elmúlt napokban nem volt az erősségünk. Legtöbbször 10-20 perces altatást 2 vagy maximum 5 perces alvás követet. Nem hittem, hogy megtörténik ilyen 2 hónapos babánál, de saját bőrömön tapasztalom nap, mint nap, vannak napok, amikor minden mini alvást + utazásost összeadva sem több, mint 1 óra. Ellenben az éjszakák nagyszerűek: este 9-10 órától megközelítőleg fél 5ig alszik, ekkor eszik és aztán újra visszaalszik 7 utánig. Úgy látszik valamit valamiért :-)!
Bár nála könnyen változik a felállás, úgyhogy lehet ez az alvási program sem tart sokáig :-)! ... de a hosszú éjszakákért roppant hálás vagyok :-)!
Tegnap voltunk a 2 hónapos oltáson. 2 injekciót kapott a combjába. Nagyon elkeseredett a szurik miatt (nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz, így még sosem sírt, még jó hogy ott volt a férjem is). Azt hiszem jobban fájt ez a szenvedés nekem, mint neki. Már félek a következőtől. Amúgy láza nem lett :-)... és ezen is túl vagyunk :-)!
2 hónap vele 💙... és már el sem tudjuk képzelni milyen volt az élet nélküle 🥰...
...5575 gr tömör gyönyör...
Nem csak egy anya vagyok, aki jelenleg otthon ül. Nem!
Anya vagyok, aki egy èletèrt felelős. Anya, aki egy törèkeny lènynek a világot mutatja be. Egy piciny embernek, aki még szinte csak nehézségekkel küzd... aki semmit nem tud az életről... aki máshonnan nem kapja meg a szeretetet, gondoskodást, kedvességet, bátorìtást, türelmet, vigasztalást, mosolyt, ölelèseket... Megijeszt a gondolat, hogy minden eddiginél nagyobb feladat van rám bízva. Ha véget érne az élete, mennyi pozitív dolgot kapott az eddigi élete során? Mit vinne magával? Mit jelentene neki a földi élet? Kölcsön kaptam egy gyermeket Istentől, ki tudja meddig... Minden pillanatot ki akarok használni! A legjobbat akarom neki nyújtani, hisz ha csak engem lát a világból, akkor csak én szolgálhatom őt... és bármit kihagyok azt más valaki jelenleg nem pótolhatja, hanem űr és csalódás marad helyébe.
Tehát, még én is emlékeztetem magam arra, hogy milyen értékes a mai napom, még ha nem is mozdultam ki itthonról, de legalább 15-ször kedvesen ringattam álomba egy csecsemőt, hisz alig tudott aludni, millió kicsi vigasztaló puszit adtam, simogattam, kiszolgáltam, kedveskedtem neki, engedtem hogy hozzám bújjon, megnyugtattam... Ezeket a tetteket senki nem pipálja ki nekem, de egy épp élete kezdetén álló lènynek, ma a világot jelentette 💗. Csodás az anyaság, számomra kiváltság, hogy átélhetem 💗💗💗.
Mivel anyatej olyan kevés jut neki, így mindig nagy izgalommal teszem a mérlegre, hogy lássam mennyit szopizott :-)... A megjelenő számokat olyan izgalommal nézem, mint annó évente a vizsga eredményemet :-).
Pár napja (6 hetes kora után) neki kezdett tudatosan mosolyogni, ahogy foglalkozunk vele :-)! Naponta egyre gyakrabban varázsol el ilyen módon :-)!
Ebben a mosolyban pedig számomra minden benne van: "Èszre vettelek! Látlak! Szeretlek", "Tetszik, ahogy produkálod magad!", "Jól érzem magam", "Minden rendben velem", "Otthon vagyok nálatok" ...
Este 11-től reggel 5-ig aludtunk 😁. Holnap lesz 7 hetes :-).
Mindannyian kipihenten èbredtünk.
Több kicsi aggódásra való okot láttam mióta megszületett a mi kispasink... De így van ez rendjén, a szívem voksolt mellette, és vállalta ezt 💗.
Ám Június 15-èn megláttuk, hogy sèrve van. Szakorvoshoz vittük, és kiderült, hogy tényleg elég nagy sérvvel rendelkezik, sőt kettővel is, mi a köldök sèrvet észre se vettük (az minimális), a másikkal valószínűleg műteni kell 💔.
A szívem szakadt meg, és dolgoznom kellett magamban azon, hogy maradjak pozitív és ne csüggedjek el. Örülök, hogy sok más élethosszig tartó betegsége, hiányossága nincs... Ezen pedig bízom benne, hogy túl leszünk könnyedèn🙏.
Még létezünk úgyis, mint pár 💙. Csoda jó érzés újra és újra egymásra találni a sok új babás dolog mellett.
Vacsora meghívás... Meglepetés... Helyszín: a mi konyhánk... Közben baba hangok, altatás, szuszogás... De több szeretet és romantika volt benne, mint bármilyen extrém randiban :-)
Műtét után szigorú megfigyelèsen voltam, tele különböző szerkentyűkkel... De a telefonomhoz hozzájutottam, így elsőre a kedvesem hívtam fel... Ekkor rà is jöttem, hogy ahogy meghallom a hangját a könnyeim 💦 potyogni kezdenek akaratlanul is (ez nagyjából így is marad a kórházi napok alatt), így számtalan videót, fényképet, üzenetet váltottunk, és a beszélgetést minimalizáltuk, hogy kibírjam nélküle :)))... A felállás nem volt a legegyszerűbb, de sokat jártam és mozogtam, így a felépülés szerintem elég könnyedén ment :-).
A műtét utáni nap oda hozták a kisfiúnk, aki annyira gyönyörű és picike volt💙. Kaptam segítséget az első öltöztetéshez + tanácsokat. Kétszer volt csipeszelve a köldöke + érzékeny volt a bőre, ezekkel kapcsolatban is megfelelően eligazítottak. Kedvesek voltak az orvosok, az asszisztensnők, az ételekre sem volt panaszom, úgyhogy tényleg pozitív megtapasztalás volt... Ám ennek ellenére nagyon vágytam haza, hétfőn már a percek is számítottak... Ráadásul kicsit besárgult a mi Ferikènk, de hála Istennek 6 óra lámpázás után kiadták az utunk, így haza jöhettünk, és végre egyesült a mi kicsi családunk 💙.
Jónéhány szabad hét után előkerìtettem a gyűrűket, és láss csodát, újra használat alá kerültek.
Nem volt időm sokat izgulni azon, hogy mi lesz a kórházban, hisz kedden voltunk az orvosnál, aki már arra a hét péntekre be is programozott császármetszésre (a vérnyomásom miatt a babának így felelt meg, már nem fejlődött ahogy kellett volna).
Reggel 7 órára kellett a kórházban megjelennem. A reggel legnehezebb pontja az volt, amikor búcsút kellett vegyek a férjemtől (hetek óta pár könnycseppet ejtettem, ha ezt a pillanatot előre vetítettem magamban, ott mégis erősnek néztem ki, és gyorsan bementem az ajtón, vissza se mertem nézni rá, ahogy jönne velem és néz utánam 💔). 7 órától 14 óráig regisztráltak, előkészítettek a műtétre. Későn került rám a sor, mert a műtőben sürgős eset jött közbe. A sok várakozásba segítség volt, hogy egy barátnőm, aki épp a kórházban gyakorlatozott pár órát velem lehetett. Aztán jött a műtő, 14:17 perckor pedig életemben először meghallottam a kisfiam hangját :-)! Az arcomhoz tették, nekem pedig potyogtak a könnyeim 💦, akár a záporeső. Ott volt egy gyönyörű, minden testrésszel rendelkező, erős hangú baba... aki a MI fiúnk, aki ettől kezdve az életünk része. A kettőnké azzal a férfival, akit csodálok, akit teljes szívemből szeretek, és bármi közöset elvállalnák vele, csakhogy mèg plusz egy szál kössön minket össze 💗! Ez a baba pedig az egyik legszebb kapocs közöttünk 💙!
A dátum, amely megváltoztatta az életünket 😁!
Megérkezett a várt csoda... És tényleg igazi csoda a születése, beilleszkedèse és egész piciny élete!
Annyira hálás vagyok, hogy eddig komplikáció mentes volt a terhességem. Nem voltak fertőzések, felfázásaim, betegségek, rendellenességek a babával, sem kórházi napok... A baba csodásan alkalmazkodott mindenhez is (nem nyomott, nem feszített, nem is volt túl pörgős - mindig arra dőlt, amerre kellett, sokszor meg is feledkezhettem volna, hogy terhes vagyok😂)!
Most 2-3 hete kicsit nehezedett a helyzetünk. Elkezdtem hirtelen vizesedni, bedagadni... Ezért gyors analizisekre küldtek, de nem láttak komoly gondot. Pár napja pedig a vérnyomásom várható módon elkezdett felfelé menni, a tegnap már elértük a 150es értéket, ami nem normális terhesség alatt. Gyógyszert kaptam, amitől rettentő fejfájásom volt. Úgy néz ki ez már nem visszafordítható folyamat.
Örülök, hogy eddig tényleg nem volt gond. Hálás szemmel próbálom nézni a helyzetet... És hiszem, hogy az elkövetkező 2 héthez erőt kapok, és ez már a levezető kör. Jövő héten találkozunk a nőgyógyásszal, és elmondja hogyan tovább (valószínű akár egy picit korábbi császármetszès is).
Addig is Istenre nézek, Rá bízom magunkat, Ő olyan jól kézben tudja tartani a dolgokat. Tegnap vagány kis bátorítást is adott. Ezektől erőt kapok, és nem csüggedek el. Fel a fejjel.
A tesómék udvarán sikerült az első kinti étkezést az idén is kivitelezni. Napsütés. Kellemes étel illatok. Beszélgetés. Feltöltődés.
Már próbálkoztunk a múlt héten is a kinti szalonna sütögetèssel, de végül csak elkészíteni sikerült kinn, aztán jobban esett benn, a szeles idő miatt elfogyasztani.
Várjuk a következőt alkalmat :-)!
2-3 percet álltunk meg fotózkodni útközben a célállomás felé :-)!
Villámgyors fotó készítés. Csakhogy emlékül maradjon nekünk valami erről az időszakról is 💙.
Vizesedés, dagadás lett a társam. Első napokban még abszolút elfogadhatónak tűnt (boka körül). Aztán hétfő reggelre már az arcomon is nyomát hagyta, amit a háziorvosom nem talál(t) normálisnak, így gyors analizisekre küldött, aztán újabb találkozóra a nőgyógyásszal. A háziorvos azt sugallta ebből egy korai császármetszés lesz. Egy egész délután az érzéseim kavarogtak, a pici babát féltettem. Aztán sikerült minden téren megnyugodni :-), és békésen elindulni a nyomozás útján.
Végül az analízis eredmények elég jók lettek. A nőgyógyász újra részletes kivizsgálást tartott, nem látott gondot, de picit jobban kell figyeljek tünetekre, pihenjek... és ha bármi gond van, jelentkeznem kell :-)! Reméljük a legjobbakat 🙏!
 |
| Napi 1 adaggal próbálkozunk, hátha segít 🤭 |
