Műtét után szigorú megfigyelèsen voltam, tele különböző szerkentyűkkel... De a telefonomhoz hozzájutottam, így elsőre a kedvesem hívtam fel... Ekkor rà is jöttem, hogy ahogy meghallom a hangját a könnyeim 💦 potyogni kezdenek akaratlanul is (ez nagyjából így is marad a kórházi napok alatt), így számtalan videót, fényképet, üzenetet váltottunk, és a beszélgetést minimalizáltuk, hogy kibírjam nélküle :)))... A felállás nem volt a legegyszerűbb, de sokat jártam és mozogtam, így a felépülés szerintem elég könnyedén ment :-).
A műtét utáni nap oda hozták a kisfiúnk, aki annyira gyönyörű és picike volt💙. Kaptam segítséget az első öltöztetéshez + tanácsokat. Kétszer volt csipeszelve a köldöke + érzékeny volt a bőre, ezekkel kapcsolatban is megfelelően eligazítottak. Kedvesek voltak az orvosok, az asszisztensnők, az ételekre sem volt panaszom, úgyhogy tényleg pozitív megtapasztalás volt... Ám ennek ellenére nagyon vágytam haza, hétfőn már a percek is számítottak... Ráadásul kicsit besárgult a mi Ferikènk, de hála Istennek 6 óra lámpázás után kiadták az utunk, így haza jöhettünk, és végre egyesült a mi kicsi családunk 💙.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése