a kérdés, akkor miért ködösítesz?
Ha tudsz egy mosollyal más
arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot?
Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat
béna lustaságban?
Ezt a kis idézetet nem rég olvastam, és megtetszett, van benne igazság . . .
"Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy -HÚZNI-. Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni, min nevetek. Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. Ha számolok szükségem van az ujjaimra. Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. Sokkal többet sírok mint azt te gondolnád. Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is... ha nem az. Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt indulnom kéne... Vannak hibáim, de vannak, akik így szeretnek. És büszke vagyok rá, hogy nőnek születtem!"



~Egyedi vagy és különleges. Nincs belőled másik széles e világon, ezért felbecsülhetetlenül értékes vagy. Ha hirtelen eltűnnél a Föld színéről, pótolhatatlan űr keletkezne utánad. Van, aki szebb, van, aki ügyesebb, mint te, de sose felejtsd el, hogy nincs más, aki hozzád hasonlítható lenne. Élj úgy, hogy valakinek te jelentsd a világot. Hisz tudod: egyedi vagy és különleges. Nincs belőled másik! Ha elmész, végtelenül hiányozni fogsz, mert nem lesz aki pótoljon, hiszen pótolhatatlan vagy!~
"Olykor bekopog a Gond.
Széket húz lassan az asztalomhoz ...
S én nem tudom,
mit mondjak neki.
S mitől ismerős hallgatása.
A jelenléte,
a mosolya,
a szája,
... mikor ágyam veti meg éjszakára.
S gyűrött noteszében
könnyeim kipipálja."
"De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban." Zsolt. 73:23.25