"Olykor bekopog a Gond.
Széket húz lassan az asztalomhoz ...
S én nem tudom,
mit mondjak neki.
S mitől ismerős hallgatása.
A jelenléte,
a mosolya,
a szája,
... mikor ágyam veti meg éjszakára.
S gyűrött noteszében
könnyeim kipipálja."
"De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban." Zsolt. 73:23.25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése