Lassan megszokom a folyamatos pakolást is. Jó formán haza sem érek, már újabb út előtt állok, ami azt jelenti, hogy újabb pakolás vár rám. Nem kell lista, nem kell hosszú órák sorát pakolnom, nem kell izgulnom mit hagyok itthon . . . mert már lassan rutinná válik, ha pedig valami mégis kimarad a táskából, már tudom, hogy nem fog megállni a világ (tapasztalat)! Szóval jelenleg a "pakolás be állapot" figyelhető meg, amit aztán újra kipakolás követ, és újra be és újra ki, aztán szintén be és ki . . . egyelőre ennyi előre látható, ami még csökkenhet is (vagy akár nőhet is). Egy biztos a régi "Frászt kapok a pakolástól! Miért is megyek el? stb." állapot lassan csökkenő tendenciát mutat bennem, és nem azért mert elvágyok itthonról . . . mindössze a rutin teszi.
"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg." Ézs. 43:2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése