Még pontosan 10 nap van a kiírt császármetszés időpontjáig ... Remélem addig egy csomagolásban kihúzzuk 🙏...
Rengeteg minden kavarog bennem:
- Hogy fogom bírni a kórházban a fiúcskánk nélkül? Hát ő nélkülem, hogyan lesz el napokat itthon? ... Eddig maximum pár órákat voltunk távol egymástól egész élete során, és annyira ragaszkodik hozzám ... Most mindennap olyan sokat játszunk együtt, annyit puszil, ölel, bújik, simogat, valamit érez, az biztos ... Mostanában sehova nem akar menni, hozzánk se akar senkit hívni, csak itthon legyünk, együtt ❤️...
- Milyen lesz ez az új kicsi családtag? Minden rendben lesz vele? Hogyan szokunk össze majd? Hogyan fogom bírni? Elég leszek kettőjüknek? Valamelyikük nem fog sínylődni, háttérbe szorulni?
- Nem kell vajon több időt maradnom a kórházban valami gond, komplikáció miatt???
... Ilyen és hasonló dolgok forognak a fejemben ...
Közben pedig felfoghatatlan, hogy 10 nap múlva egy kicsi kincset pillanthatok meg, egy kicsi lányt, aki bennem mocorog most ❤️... Valósággá válik egy álom, tapintható lesz, ami még most elérhetetlen ❤️...
A terhesség 29 hetéig olyan jól bírtam magam, tényleg mintha terhes sem lettem volna, mindent csináltam, mentem- jöttem ... Azóta gyors leépülésem van 🤣... Már nem bírok hosszabb sétákat, maximum a játszótérig ... már egy porszívózás is lefáraszt, sokszor alig kapok levegőt, mindenhol azt nézem, hová ülhetnék le, nehéz hajolgatni, sok jósló fájásom van ...
DE kifejezhetetlenül hálás vagyok, hogy itthon lehetek, nem kórházban ülök ... A nap legnagyobb részében teljesen egyedül vagyok a fiúval, sikerül őt rendezni gond nélkül, a ház körüli teendőket is még elbìrom pl. főzések, sütés, takarítás, vendégfogadás ... Piacokon is jártam még vásárolni ... Még ablakot mostam múlt héten is ... Szeretném rendben hagyni a házat, de egyértelmű, hogy nem sikerül, mert mire valahol végzek, kezdhetem előről a másik helyen 🤣...
... Nagyjából ez lenne az őszinte összefoglalóm így a terhesség vége felé, hogy majd visszapillanthassak erre az időszakra is ... Közben pedig még az a gondolat is mocorog a fejemben, hogy "Jó volt, szép volt a terhesség, de többet talán már nem szeretném átélni, legalábbis a jelenlegi helyzetemből kinézve" ...
Várom az új szakaszt, az új családtagot, hogy a családunk még jobban kiteljesedjen, közben naponta imádkozom, hogy hadd legyen minden rendben és jól alakuljon minden ❤️.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése