A napokban a férjem néhány propoliszos nyalókával jött haza. Az íze nagyon kellemes, továbbá igazán hasznosnak bizonyul. Ebben a babás időszakban nem szeretnék gyógyszereket szedni, amennyiben lehetséges... Ìgy ezt örömmel fogadtam. Kedvenc lett :-)!
Van egy mondás "A jó pap holtig tanul", ès mèg más hasonló is, mint például "Az okos ember saját hibáiból tanul, a bölcs a másokéból”.
Szeretném, hogy tanuljak más emberek èletèből ès tapasztalataiból, hogy ne csak saját hibáim korrigálásával kelljen foglalkozzak. Ebben számomra nagy segítségek a könyvek. Sok tanácsból, èlethelyzetből, bukásból, történetből és sikerből tudok becsempészni "ragyogást" és életet a sajátunkba. Jelenleg a családi élet harmóniájáról olvasok + jegyzetelek. Ilyenkor már az is feltölt, hogy olvashatok és pozitív gondolatokkal töltekezhetek fel, természetesen remélem az alkalmazás is menni fog :-). A jegyzeteim bizonyos időközönként át szoktam olvasni, ami újra feleleveníti bennem a tanulságokat :-)!
"A dolgok, amiket te magától értetődőnek tartasz, azokért valaki más sokat imádkozik, hogy megkaphassa.
Légy hálás mindenèrt!"
Igen, apró kis gyöngyszem, ami számunkra többszörös csoda :-)! Nem látom, mèg nem is érzem őt fizikailag... ezért kicsit tehetetlen helyzetben érzem magam, hogy nem tudok neki konkrétan segíteni, nem tudom felvigyázni őt... De közben tudom, hogy a számára lehető legjobb helyen van, és ha már kinn lenne velünk, akkor sem tudnák folyamatosan 100%-ot nyújtani... Végül mindig megnyugtat a tudat, hogy Istenre bízhatom, aki most ès a jövőben is maximálisan tud vigyázni rá :-)!
Hosszú a történetünk, sok kicsi arany és bonyolult szállal tarkìtva, de a lènyeget próbálom megragadni.
Megszületett bennünk a vágy egy gyerek iránt, de tudtuk ez egy rögös út lehet, sőt én mindig is azt éreztem, talán babám se lehet.
*Augusztus 17- reggelèn (amit itt is megosztottam) Isten arra bátorította, hogy mondjam el Neki a kérésem, megadja. Mondanom sem kell, egész nap emlegettem Neki, mire vágyunk.
*Szeptember 30- erős torokfájás miatt, antibiotikumot akartam bevenni, de gondoltam előtte egy terhességi tesztet csinálok, csak úgy, hogy nyugodtan szedhessem a gyógyszert.
Hát, nem fogom soha elfelejteni, azt az érzést, amit ott a fürdőben átèltem, csíkos kis hálóingben, meglepetten a pozitív terhesség teszt mellett.
* A következő napokban remények és kicsi félelmek között èltem: Vajon jó helyen van? Nem lesz-e mèhen kívüli a terhesség? Beindul-e az a pici szív dobogni? Vajon fejlődik?
* Október 24-re egy közeli nőgyógyászhoz kaptam időpontot. A kiválasztott doktor karanténban volt, így gondoltam lassan 8 hetesen épp egy szivhangot ez az orvos is mutathat (bár ide csak a kényszerült helyzet vezetett)... Ám nem tudott szivhangot felmutatni, de mèg az embrió jelenlètèről sem tudott biztosat mondani. Súlyos kételyek között jöttünk haza.
* 5 nehéz nap következett. Istenbe kapaszkodtam, hogy bármi van, ha most nem is èrtem, amit Ő tesz, az jó. De ezekben a napokban szinte semmihez nem volt húzásom. Csak vártam, hogy reggelből este, estèből pedig reggel legyen. Mintha csak a túlélés lett volna a lényeg.
* Október 27-re egy távolabbi, korai terhességhez jól értő nőgyógyászhoz kaptunk időpontot. Túlságosan is izgalmas volt a nap, örültem ha percekre elterelődött a figyelmem. Vártam, mint akire ítéletet mondanak. Tudtam ez a nap fordulatot hoz... Ès valóban hírt hozott, még pedig azt, hogy egy 2 cm-es Gyöngyszem, dobogó szìvecskével ott lakik bennem. Felfoghatatlan öröm volt. Hihetetlen változás.
A félelem pici része maradt. Tudom, hogy semmi sem biztos mèg, de pici lèptekkel, apró örömökkel, hátha cèlba èrünk. Már ez is áldás.
Nagy nap ez a mai. Annyira sok minden múlik rajta, hogy már szeretnèm, hogy újra este legyen, én pedig hazaèrve, jó híreket kapva hátradőljek... Bárcsak...
Úgy érzem, kicsi vagyok egy-egy "álmom" megvalósításához, nagy akadályokat látok, sőt a lehetetlen határt súrolgatom. Kicsit feladtam valamit, épp az este, pedig annyira akartuk. Ám Isten ma bátorított, hogy nem egyedül kell csináljam, ez az Ő álma is, ne hagyjam ki Őt, ne adjam fel, csak azért, mert én a határaimhoz èrtem, Ő nem látja lehetetlennek, újra erőt veszek magamon :-)!
Sokszor mondom, hogy hiszek a csodákban, mert gyakran átèlem. Így volt ez most is. Este, már ágyban voltunk, amikor meghallottunk egy kisebb "robbanás" fèlèt, nem feltűnő volt, de épp észrevehető. Kedves férjem kiment, hogy lássa mi az, gondoltuk, hogy lehet a kutya borított el valamit. Aztán kiderült, hogy hátul kigyulladt a kazánházban valami: leègett nèhány veder, egy zsák csúsznya, és épp egy szekrényláb kezdett ègni. A robbanást egy picike gázpalack okozta, amivel a tüzet szoktuk rakni, és épp ott "felejtődött" lenn a földön, a tett helyen. Ha nem lett volna ott, és nem jelez, felfoghatatlan mi történhetett volna ezen az éjszakán, amíg mi békésen alszunk. Hihetetlen az egész. Isteni csoda és védelem. Semmi kárunk nem lett, csak egy kis hamu kupac a kazánház közepén, a betonon. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, mi tudjuk, hogy Ő vigyázott ránk 💗. Ennél jobb védelem és biztosítás nekünk nem kell 💗.
Ki gondolta volna, hogy ez a láng, annyi pillanatot színesít meg? Vacsora, reggeli, ebéd, egyszerű és laza pillanatok tanúja... Bárhol, bármikor meggyújthattuk... Milyen értékes és különleges pillanatokat és beszélgetéseket èlhettünk át mellette. Jobban megèrte az árát, mint sok más házi kellèk :-)! Amikor megvásároltuk, mèg nem tudtuk milyen értéket veszünk...
Aogy a mai reggelinèl újra lángra keltettük, eszembe jutott, hogy milyen múltja is van és mekkora érték :-)!
Több száz fajta hormon és egyéb szint kell tökéletesen együttműködjön, hogy élet jöhessen létre. Aztán mèg mindig rengeteg akadály lehet, ami megállítja a pici, törékeny életet...
Minden élet, maga a csoda... Felfoghatatlan ünneplést érdemelne.
Aztán, ahogy létrejön egy élet. Nincs villámcsapás, nincs földrengés, nincs dobpergès... Olyan csendesen és láthatatlanul történik, hogy csak napok és hetek múlva lehet biztos bizonyítékokat szerezni a jelenlètèről... Pedig megtörtént a csoda 🎉!
Szeretjük a házilag elkészített dolgokat, így az anyu segítségével sok mindent sikerült elrakjunk a téli hónapokra :-)! A hétvégén például szedret szedtünk, és szirupot készítettünk belőle.
Többek között mostanában a kenyeret is itthon sütjük. Szeretjük a finom házias kenyér illatát és ízét, egy hátránya is van: jó sokat tudunk enni belőle :)))!
Megkezdődött az óvoda. Eddig sem voltak unalmas napjaim, most mègúgy sem :-)!
Az első napok és hetek kicsit rázósabbak, míg beszoknak az apróságok, de aztán jönnek a könnyebb napok is ☀️!
Számunkra (pedagógusoknak) megkezdődött az új tanév. A héten sikerült a nagy csoportosokkal egy találkozót összehozni, hisz a koronavírus miatt el sem tudtuk ballagtatni őket. Jó érzés volt újra találkozni velük, minden emlék újjá éledt :-). Ők sem, én sem hiszem el, hogy számunkra véget értek a közös évek... Nehéz elengedni őket, hisz már kicsit "az enyémek" voltak. Ismertem a gyengeségeiket, a nézésüket, a mosolyukat... Fürödtem a szeretetükben. Az elengedés nem egyszerű.
Most lassan készítettem a termet a picikèk fogadására. Új kezdés áll előttünk.
 |
| Csodaszép emléket kaptam |
