"Jött az élet: Tessék itt egy lehetőség, tessék itt vagyok, élj!
Te: Nem érek rá, annyi dolgom van! A csekkek, a mosnivaló, a határidő...
Jött az élet: Gyere, mutatok neked valami szépet, a világ gyönyörű, hatalmas hegyek vannak, végtelen tengerek, napfelkelte és erdők csendje! Gyere, megmutatom!
Te: Nem érek rá, nem mehetek, éppen rengeteg tennivalóm van, talán majd később!
Jött az élet: Megmutatom neked a szerelmet! Itt van, oda adom neked, a tied, nyújtsd ki érte a kezed!
Te: Sajnálom, de nem lehet, félek tőle, nem lehet. Jó lesz itt nekem, magammal, nem lehetek éppen most szerelmes, talán majd máskor!
Jött az élet: Játssz a gyerekeddel, mutasd meg neki milyen jó élni, milyen jó itt lenni!
Te: Dolgoznom kell, pénzt keresni, sok pénz kell, nincs időm.
Jött az élet: Legyél végre boldog, legyél végre szabad, élj végre jól, tied vagyok, neked adom magam, csak menjél végre és csináld azt amit szeretsz!
Te: Annyi a baj, a gond, a keserűség. Hogy lehetnék boldog? Hogy lehetnék szabad? Mert gyermekkoromban, mert az anyám, mert a főnököm, mert a volt párom, mert a múltam, mert amit nem lehetett, mert, mert, mert....
Jött a halál: Menni kell."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése