2020. október 29., csütörtök

Egy szív dobog bennem

 Hosszú a történetünk, sok kicsi arany és bonyolult szállal tarkìtva, de a lènyeget próbálom megragadni.

Megszületett bennünk a vágy egy gyerek iránt, de tudtuk ez egy rögös út lehet, sőt én mindig is azt éreztem, talán babám se lehet. 

*Augusztus 17- reggelèn (amit itt is megosztottam) Isten arra bátorította, hogy mondjam el Neki a kérésem, megadja. Mondanom sem kell, egész nap emlegettem Neki, mire vágyunk.

*Szeptember 30- erős torokfájás miatt, antibiotikumot akartam bevenni, de gondoltam előtte egy terhességi tesztet csinálok, csak úgy, hogy nyugodtan szedhessem a gyógyszert.

Hát, nem fogom soha elfelejteni, azt az érzést, amit ott a fürdőben átèltem, csíkos kis hálóingben, meglepetten a pozitív terhesség teszt mellett.

* A következő napokban remények és kicsi félelmek között èltem: Vajon jó helyen van? Nem lesz-e mèhen kívüli a terhesség? Beindul-e az a pici szív dobogni? Vajon fejlődik?

* Október 24-re egy közeli nőgyógyászhoz kaptam időpontot. A kiválasztott doktor karanténban volt, így gondoltam lassan 8 hetesen épp egy szivhangot ez az orvos is mutathat (bár ide csak a kényszerült helyzet vezetett)... Ám nem tudott szivhangot felmutatni, de mèg az embrió jelenlètèről sem tudott biztosat mondani. Súlyos kételyek között jöttünk haza.

* 5 nehéz nap következett. Istenbe kapaszkodtam, hogy bármi van, ha most nem is èrtem, amit Ő tesz, az jó. De ezekben a napokban szinte semmihez nem volt húzásom. Csak vártam, hogy reggelből este, estèből pedig reggel legyen. Mintha csak a túlélés lett volna a lényeg.

* Október 27-re egy távolabbi, korai terhességhez jól értő nőgyógyászhoz kaptunk időpontot. Túlságosan is izgalmas volt a nap, örültem ha percekre elterelődött a figyelmem. Vártam, mint akire ítéletet mondanak. Tudtam ez a nap fordulatot hoz... Ès valóban hírt hozott, még pedig azt, hogy egy 2 cm-es Gyöngyszem, dobogó szìvecskével ott lakik bennem. Felfoghatatlan öröm volt. Hihetetlen változás.

A félelem pici része maradt. Tudom, hogy semmi sem biztos mèg, de pici lèptekkel, apró örömökkel, hátha cèlba èrünk. Már ez is áldás.

Nincsenek megjegyzések: