A pénz nem minden

"Azt mondják, hogy pénzért mindent meg lehet kapni, de ez nem igaz.
Ételt vehetsz pénzért, de étvágyat nem;
orvosságot igen, de egészséget nem;
csillogást igen, de szépséget nem;
jókedvet igen, de örömet nem;
szolgákat igen, de hűséget nem;
szabadidőt igen, de békességet nem.
Pénzért csak a kérgét kapod meg mindennek, nem a magvát."

Arne Garborg

Gyerkőcök . . .

Vasárnaponként a gyerkőcökkel órát tartok, közösen játszunk, éneklünk, bibliai történetet beszélünk meg stb. Hasznos kis alkalmak ezek :). Most vasárnap közös órát tartottunk egyik barátnőmmel, készítettem képeket is, íme egy kép, amelyen épp énekelnek, én nem vagyok rajta, én alkotok/fotózok :)). Biztosan kellemes emlék lesz évek múlva látni őket, amikor már igazi fiatalok lesznek, mert olyan gyorsan rohan az idő :)!

3 idézet

"Életed során csalódni fogsz a körülményekben, csalódni fogsz az emberekben, a legnehezebb az lesz, amikor önmagadban is csalódni fogsz, de SOSE add fel, Istenben SOHA nem fogsz csalódni, mi mindannyian kudarcot vallunk: de Ő soha!"
+
". . . a legnemesebb szív az, amely inkább vérzik, minthogy sebezzen mást!"
+
"A hit lényege, hogy megbízol valakiben, amikor nem tudod hová vezet!"

Válaszd a szeretetet!

"Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában a férfi megfogta a gyermek kezét, és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját, a törés miatt. Mikor a gyermek megkérdezte az apját, szemében fájó tekintettel : Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.

Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte. A gyermek azt írta:..."SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:...
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen! Ezért tart ott az emberiség ahol most.
TEDD KI TE IS, HA AKAROD, HOGY TÖBBEN ELOLVASSÁK EZT A TÖRTÉNETET, ÉS GONDOLKODJUNK EL AZON, MILYENEK IS VAGYUNK MI EMBEREK!!!"

SZÉP NAPOT MINDENKINEK!!!

Barátság

A barátnőimet Isten ajándékának tekintem, különös és drága ajándékok :)! Olyan csodálatos, ahogy a rengeteg ember közül, néhányat "kiválasztunk" és baráti kapcsolatot alakítunk ki velük. Olyan közel engedjük magunkhoz, mint kevés más embert. Szíveink kinyitjuk egymás előtt, és minden létező falat, akadályt leterítünk a barátságunk előtt. Olyan csodálatos dolog az emberi barátság.
+Örülök, hogy van olyan barátnőm, akit már emlékezetem óta barátnőmnek tudhatok.
+Örülök, hogy most is tapasztalhattam, hogy van akivel leüljek, minden komoly ok nélkül, csak azért, hogy együtt beszélgessünk, filmet nézzünk, CSAK ketten, na meg esetleg valami falnivalót beveszünk a társaságunkba :)).
+Örülök, hogy láthattam van, akivel a közeli városba kiruccanjak, és eltöltsek egy délelőttöt.
+Örülök, hogy mi képesek voltunk a szomorú időben is, jókedvűen sétálni, nem törődve a széllel, a hideggel és a minket célba vevő esőcseppekkel.
+Örülök, hogy egy egész délelőttöt hajlandóak voltunk egymás mellett, hihetetlen jókedvvel végigsétálni, nézelődni, vásárolgatni.
+Örülök, hogy találok vele, hogy közös dolgok, közös célok, közös látások, hasonló gondolkozás jellemez minket.
+Örülök, hogy tudtunk szánni egymásra időt, és nem azért, mert úgyse lett volna mit csináljunk, hanem azért, hogy a kapcsolatunk ápoljuk és mélyítsük.
. . . és sorolhatnám tovább az örömöm "miértjeire" a választ, de nem teszem, mert a szavak úgysem elegendőek, és a lista úgysem lesz teljes, bármennyit is írok. Egyszerűen örülök, hogy ő is az életem része, gazdagabbá tesz :)!
Csak azért hoztam elő a témát, mert az egyik drága barátnőmmel szuper "félnapokat" töltöttem el mostanság (IS), és gondoltam jó lenne ilyen módon is emlékként őrizni. Róla/rólunk van szó.
Íme egyetlen jelenet a mai sétálásunkból. A közelben egy menyasszonyi ruhákat áruló üzlet. Nekem úgy tűnt, hogy nyitva van. Megfigyelésem jeleztem is. /Tudniillik szívesen megnézem e nemes darabokat. Megnézem, de csak távolról (egyelőre)/. Szóval tőlünk nem messze az üzlet.
Erre egy ötletem támad: - "X, gyere menjünk odáig!!!"
Közben én már lépteink igazítom is arra. A barátnőm összerezzen. Valószínű azon gondolkodik, hogy bemenve, mit fogunk mondani, mivel indokoljuk a látogatásunk okát, mert menyasszonyi ruha még egyikünknek sem kell, és ezeket nem próbálgathatjuk csak úgy, és azt sem mondhatjuk "Csak bejöttünk, mert . . .tetszenek a ruhák".
Ő egy kérdéssel próbálja tisztázni a helyzetet: -"Be is akarsz menni???" és az a komolyság és kérdéses állapot az arcán, hát nem volt semmi. Tisztáztuk a helyzetet. Jót röhögtünk. És igen, elmentünk odáig, de NEM mentünk be. Megnéztük a kirakatban álló ruhákat. Elmondtuk a véleményünk. Egyikünknek sem tetszettek a kitett ruhák. Aztán tovább álltunk. Megegyeztünk, hogy majd (mikor indokoltabb lesz a helyzet, és esetleg ruhával távozhatunk), akkor be is megyünk. Ha nem ide, akkor máshova :))!

"Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene"
Zsoltárok 144:15

Hegymászás

A hétvégén többek között hegyet is másztunk, ez jó pár kilométer gyaloglással (hegyen fel/hegyen le) járt. A sok mozgás/sétálás nyomát, ha nagyon keresem még ma is megtalálhatom izomláz formájában, de nem vészes :). Először is sokat mentünk, továbbá jókat beszélgettünk, egyszer fáztunk, máskor melegünk volt, kacagtunk, ettünk-ittunk (én főleg vitamint-hogy bírjam a mászást), pihentünk, fáradtunk, feküdtünk (tisztelet a kivétel) és így tovább. Egy lényeges dolog, hogy az utolsó 4 km (oda-vissza= 8km) gyaloglást kihagytam :)), négy társammal visszafordultunk és lent vártuk meg a többi bátor "hegymászót", így se volt km hiányunk :)).

Szép volt. Jó volt. Elég volt.

A tegnap pedig (Speranta) koncerten voltunk. Ez sokkal kevesebb erőfeszítést igényelt, mint a hegymászás, úgyhogy élveztem a pihenést, a zenét, a nyugalmat :).

Én (különböző formában)
A csoport és egyéb pillanataink


"Ugyanaz a táj, valaki más lényének színpompás szövetén át nézve még igézetesebb"
-Vavyan Fable-

"A szem az a kis ablak, amin a lelked néz ki"
-Liza-

"Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él." -Marc Lévy-

Szeretet

"A szeretet mindig győz. Soha nem veszít, aki szeret. Ha szeretetet vetünk szeretetet aratunk. A szeretet mindig gyümölcsöt hoz. Talán nem azonnal, de végül mindig győz. " - Jo Croissant -

"Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni"
-Anatole France-

Elmúlik...

"Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Csupán egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK ..."

Mivel egyszer minden véget ér, éljünk megfontoltan, az igazi értékeket helyezzük előtérbe, ha ezt tesszük a végén nem fogunk bánkódni :)!

A problémák nem nagyobbak nálad...

"Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba.
Az állat órákon át szánalmasan bőgött,
miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már
betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait,
hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a
kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.
Pár lapáttal későbba paraszt lenézett a kútba.
Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a
szamár valami csodálatosat csinál.
Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik.
Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a
szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott.
Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén
és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni.
A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést.
Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre.
Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!
Rázd meg magad és lépj egyet!"

Van, hogy

* Van úgy, hogy fáradtan ébredek, és a "kedves" ébresztő-csengőhangtól még a hideg is kiráz
* Van, hogy tükörbe nézek, és dagadt szempár néz vissza rám, bágyadtan
* Van, hogy nehezen öltözködöm, mert úgy gondolom semmi se jó
* Van, hogy még a kedvenc ételem sem ízlik
* Van, hogy magányra vágyok, de az sem tetszik
* Van, hogy nem jön, hogy kitekintsek az ablakon, mert olyan szomorú az idő
* Van, hogy a rengeteg házit és tanulnivalót már nagyon megelégelem, és félreteszem az egész egyetemi cuccot
* Van, hogy semmihez sincs kedvem, de a gond az, hogy a semmitevés sem tetszik
* Van, hogy úgy érzem, hogy nem tudom mi van, egyszerűen "semmisejó" kedvem van
* Van, hogy azt gondolom, hogy minden erőm, energiám és jókedvem kiszívták valamilyen "illegális" módon, és megfosztottak attól, amire szükségem van, és ami az enyém
* Van, hogy ilyenkor "felébresztem" magam, és megpróbálok magamon, és a saját kis kreált világomon túl látni. Mert számtalan dolog, pillanat, személy, helyzet van az életemben, aminek csak örülni lehet, és amin csak csodálkoznom szabad, és megköszönnöm Istennek.
* Van, hogy ilyenkor Isten segítségével túl látok magamon, megértem, hogy az én problémáimnál sokkal nagyobbak is vannak, és csak hálás lehetek az egész életemért.
* Van, hogy ilyenkor újra boldog és energikus vagyok, újra visszazökkenek a kiegyensúlyozott mindennapjaimba, és örülök, hogy ilyen életet élhetek.
* Van, hogy jó hírt hallok másról, és ez még jobban feldob, és úgy örülök, mintha velem történt volna :).
* Lesz úgy, hogy az élet újra meggyötör, és felnagyítja a problémáim, hogy ne lássam az igazi értéket, de akkor újra szembe szállok, és tudom újra győzni fogok felette, mert nem egyedül harcolok, a Győztes oldalán állok.

...van, hogy mindez egy nap alatt történik, és pont a mai nap :).

"Ha szíved minden jóért hálát adna, soha nem jutna időd a panaszra!"

"A hitetlen szív mindig okoskodik. Csak a körülményekre tekint, és kihagyja Istent. A hit, éppen ellenkezőleg, csak Istenre tekint és figyelmen kívül hagyja a körülményeket."

Milyen igaz...

"Amikor szíved kikalapálta magát a dermedtségből, és tovább pumpálja a vért, bár a hasító fájdalom miatt meghasadtnak tűnik, te tudni fogsz dolgokat, amit mások nem tudnak"

"Az egyszerű és az igaz barát..

Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egy cseppet sem érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be az ajtaját.

Az egyszerű barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtől.

Az egyszerű barát nem tudja a szüleid keresztnevét.
Az igaz barát tudja a telefonszámukat is.

Az egyszerű barát egy üveg bort hoz a bulidra.
Az igaz barát korábban jön, hogy segítsen főzni és tovább marad, hogy segítsen takarítani.

Az egyszerű barát gyűlöli ha álmából fölköltöd.
Az igaz barát azt kérdi, miért vártál ilyen sokáig a hívással?

Az egyszerű barát azért keres, hogy beszéljen veled a gondjaidról.
Az igaz barát azért keres, hogy segítsen megoldani azokat.

Az egyszerű barát csodálkozik a romantikus múltadon. (történeteiden vagy történelmeden)
Az igaz barát zsarol velük!

Az egyszerű barát azt gondolja, hogy a barátság végetér egy vitával.
Az igaz barát fölhív a bunyó után.

Az egyszerű barát reméli, hogy mindig ott leszel ha szüksége lesz rád.
Az igaz barát reméli, hogy mindig ott lehet, ha szükséged lesz rá."

Fényt vihetsz mások életébe...

Egy szép és tanulságos történetet olvastam, gondoltam ide is felteszem :

"Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségrõl, gyerekekrõl, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idõt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvõ embert egy idõ után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta õket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítõ részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvõ behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetrõl beszélt. Bár a folyton fekvõ ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte õket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülõ nõvér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belsõ ágyon fekvõ beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nõvér szívesen segített, kényelembe helyezve õt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tûzfalra néz. Megkérdezte a nõvért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nõvér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínûleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak. "

Nőnap :)

"Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon.
Egy angyal arra járt, és megkérdezte:
Miért töltesz annyi időt ezzel?    

És az Úr azt felelte:
Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt? 
 Mosható legyen, de ne műanyag, Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek
 mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell,
 képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelni őket úgy,
 hogy az meggyógyítson mindent, a lezúzott térdtől az összetört szívig, és mindezt
 mindössze két kézzel .  

Az angyalra mindez mély benyomást tett.
 Csak két kéz .... lehetetlen! 
Túl sok munka ez egy napra .... várj holnapig, és fejezd be őt akkor.  

Nem,  mondta az Úr.
Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtmény, mely szívem
 legkedvesebbje lesz. 
 Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.  

Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
De Uram, olyan puhának alkottad őt. 

Igen, puha -   mondta az Úr.
De erősnek is alkottam.
El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.  

Tud gondolkodni?   - kérdezte az angyal.

Az Úr azt felelte:
Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is. 

Az angyal megérintette a nő arcát ....
Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt!
Túl sok terhet róttál rá.

Nem ereszt .... ezek könnyek - javította ki az Úr az angyalt.

Az mire való? - kérdezte az angyal.

És mondá az Úr:
A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését
 és büszkeségét. 

Ez igen nagy hatást tett az angyalra;
Uram, te zseniális vagy.
Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos! 
Valóban csodálatos!

A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a
gondokat és nehéz terheket hordozni.

Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.

Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.

Dalol, mikor sírni volna kedve,

sír, mikor boldog

és nevet, mikor fél.

Harcol azért, amiben hisz.

Kiáll az igazságtalansággal szemben.

Nem fogadja el a ,,nem"-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy
családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.

Szeretete feltétel nélküli.

Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek.

Boldog, ha barátai jól vannak.

Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.

Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.

De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.

Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van

Elfelejti, mennyire értékes..."

NAGYON boldog nőnapot kívánok!

Vehetsz, de nem mindent!

Vehetsz házat
De otthont nem;
Vehetsz ágyat,
De álmot nem;
Vehetsz órát,
De időt nem.

Vehetsz könyvet,
De tudást nem;
Vehetsz pozíciót,
De tiszteletet nem;
Megfizetheted az orvost,
De az egészséget nem.

Megveheted a lelket,
De az életet nem;
Megveheted a szexet,
De a szerelmet nem.

(kínai tanítás)

20 év

Gondolom pár év múlva (ha még élek), jó érzés lesz vissza tekinteni a 20. szülinapomra, ezért néhány dolgot leírok. Szóval lassan (vagy hihetetlen gyorsasággal?!) betöltöttem a 20. élet évemet :).
Annyi minden történt már velem, olyan jó (volt) vissza tekinteni egy-egy pillanatra, oly sok hihetetlenül kellemes, bizsergetően gyönyörű és váratlan, de szuper élmény büszke tulajdonosa vagyok. Persze voltak kimondhatatlanul fájdalmas, nagyon kínos, csalódással teli perceim is, de így kerek az életem.
És azok a személyek, akik mellettem vannak... Nem tudom elmondani, milyen sokat jelentenek nekem, hiába is próbálkozom. Vannak, akik pici-pici korom óta mellettem vannak, de akadnak olyanok is, akik pár éve/egy ideje gazdagítják az életem, ők mind igazi kincsek, és soha nem szeretném elveszíteni őket, ők az én családom és baráti köröm stb.
Annyira jó érzés volt látni mennyien gondolnak rám, és milyen nagy szeretettel.
Minden csodás volt :). A szívem melengette minden, nagyon jó volt:

• egész éjjel alig aludni
  
• nagyon kora reggeli telefon hívásra ébredni
• nem vissza aludni a sorba érkező üzenetekért
• a telefonom betenni tölteni, és folyamatosan rohangálni hozzá
• tészta készítésbe besegíteni
• többször átöltözni
• mosolygós/vicces arcokat fürkészni
• a jövőről beszélni
• izgulni
• csodás -kapott- videókat, képeslapokat, versikéket nézni/olvasni
• megérteni dolgokat :)
  
• házit írni/tanulni, számtalan megszakítással
• zavartan forogni, mutatva, hogy izgulás nincs
• szülinap előtt és után is köszöntéseket fogadni
  
• most hulla fáradtan írogatni
• és így sorolhatnám tovább...

... mégis jó egy évben- egy szülinap :)
Csodás nappá tették a születésnapomat, pedig nem számítottam rá.
Tudom, hogy mindent, az egész életemet és mindenkit Istennek köszönhetek. Ő az, aki vezet, felemel, bátorít, vigasztal, tanít, elvesz, megajándékoz stb. Ő a mindenem, mindennél és mindenkinél jobban szeretem.

u.i. Tudom, hogy nem csak a 20 éveseké a világ :)

Egy jó meglátás!

"Ül a bennszülött a tengerparton, nézi a naplementét. Odamegy hozzá egy
gazdag túrista, és megkérdi:
- Mit csinálsz?
- Ülök és nézem a naplementét.
- De hát miért nem halászol?
- Miért halásznék?
- Ha halásznál, foghatnál sok halat, eladhatnád a piacon, lenne pénzed.
- Minek nekem a pénz?
- Ha van pénzed, akkor vehetnél egy csónakot, többen is dolgozhatnátok,
lehetne még több halat fogni, még több pénzed lehetne.
- Minek nekem a még több pénz?
- Minek, minek! Ha még több pénzed van, vehetsz egy hajót, embereket
fogadhatnál akik helyetted dolgoznak, te meg csak ülhetnél és
nézhetnéd a naplementét!
-Nem értelek, miért végeznék el annyi plusz munkát, hisz most is azt teszem."

Az első, ebben az évben...

Szilveszter éjjel

Már rég nem írtam. Van röpke (pár) szabad percem, gondoltam írok néhány mondatot. Az ünnepek, olyan ünnepesen teltek + rengeteg program. Az ünnepek egy nagy részét, jó pár fiatallal töltöttem együtt, Karácsonykor egész reggelig jártuk a helységünket és köszöntöttük az ismerőseink, szilveszterben egész éjjel/reggelig együtt játszottunk és beszélgettünk. Csodás élményeink maradnak, szerintem mindenki szuperül érezte magát, rengeteg nevetéssel tetőzve, jaah és ez nem az alkoholnak köszönhetően, (alkoholos)ital nélkül is nagyszerűen elvagyunk:) Tehát az utóbbi időben volt jó néhány közös programunk, volt egy szánkózás is megszervezve, még karácsony előtt, erről én lemaradtam, mert elég rosszul voltam, nehezen lábaltam ki a betegségből. A családdal is készültünk és ünnepeltünk, talán ha lesz időm, majd bővebben is írok. Pörög az élet, és a kemény valóság, pedig azt tükrözi, hogy lazításra idő nincs, mert január 22től kezdődnek a vizsgák.

És íme néhány fénykép, nem sok készült, de több, mint a semmi :)

Szívből kívánok minden ide kukkantónak/olvasónak és családjának örömökben gazdag, sikeres és Istentől megáldott 2010es évet!

Ez a (megható) történet akár rólunk is szólhatna!

"Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem" "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút aki olyan öt évesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském"
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki. "Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki ahol most ô van. Oda kell ahoz adnom anyukámnak, és így ô odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak amíg ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.
"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat és azt kívánom bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
"De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a Bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ez előttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását, szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a komából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nap múlva, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt.
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem."
Békés ünnepvárást kívánok MINDENKINEK!

Ma olvastam és megtetszett...

"Láttatok már pipiskét?

Olyan apróka madár, hogy akár a markotokban is elférne.

Barna a háta, fehér foltos a szárnya. Kint lakik a réteken, bokrok alá rakja a fészkét.

Nagyon jókedvű madár. Ahogy felkel a nap, a pipiske is talpon van.

Mint a nyíl, fölrepül a magasba, és ott dalolgat. Ha megunja, megint csak visszaszáll a mezőre.

Egyszer éppen a mezőn csicserikélt.

Meglátott egy fűszálat.

– Ni csak, milyen nagy fűszál! Nagyobb, mint én! Mi lenne, ha kihúznám?

S mindjárt belecsimpaszkodott, elkezdte húzni erősen.

Odament a barázdabillegető és a tövisszúró gébics. Az egyik a farkát billegette, a másik a csőrét csattogtatta.

– Mit csinálsz, pipiske? – kérdezték kíváncsian.

– Kihúzom ezt a fűszálat!

– Aztán mért húzod ki?

– Azért, mert nagyobb nálam! – szólt hetykén a pipiske.

A két madár összenézett, elnevették magukat.

– Tudod mit, pipiske? Ha már kihúzod, húzd ki ezt a bokrot is, ez is nagyobb nálad.

A pipiske bólogatott.

– Bizony, azt is kirántom, csak előbb a fűszállal végzek.

S húzta, húzta – míg csak el nem szakadt.

Akkor egyszeribe hátrahömbölödött, és a fenekére csüccsent.

Azt hiszitek, mérges volt?

Cseppet se.

Talpra ugrott, s azt kiáltotta:

– Én is így akartam!

Aztán, mint a nyíl, fölrepült a magasba, és ott csicserikélt.

Amikor megunta, visszaszállt a mezőre, és bebújt a bokor alá.

Ha a bokrot is kihúzta volna, bizony nem tudom, most hol aludna."

(Mészöly Miklós: A pipiske és a fűszál)