Igazán ritka, sőt tényleg nagyon kevésszer fordul elő, hogy este az fogalmazódjon meg bennem: "Ezt a napot csak túléltem!"
Most ilyen 24 órám volt: éjjel, reggel, este ... Éjjel alig aludtam, mert Ferike belázasodott, nyugtalan volt... Reggel korántól köröztem a háziorvost, hogy programálást kapjak, mert közben a fiúcskánknak 39 fölötti láza volt, amit a lázcsillapítók is maximum 3 órára tudtuk szintre hozni ... Egész nap szórakoztatni próbáltam, nyugtatni, szeretni, kitalálni, hogy mi jobb neki ... Sokszor sikertelenül ... A háziorvost csak délután értem el ... Addigra a kicsinek már ment a hasa is, ami estig csak egyre rosszabb lett ... Mivel a doktornő vizsgálat után nem talált semmi gondot, így a fogára gyanakodott... Késő délután és este semmit nem evett már, ha erőltettem kicsit az evést, kihányta ... Gyógyszereket sem volt hajlandó bevenni ... A feneke kipirosodott, pedig első perctől kentem ... Ráadásul úgy éreztem semmi sem sikerül pl. rizslé, kedveskedés, ebéd, erőfeszítéseim ... Nem volt 5 olyan percem és gondolatom, amikor elvonakoztattam volna magam ettől a helyzettől ...
... De mégis hálás vagyok, mert Isten közben ébresztőt is adott nekem, hogy lássak az orromtól tovább... Egy ismerős rákos kisleányról osztottak meg ma információt, újra kiújult nála a betegség 💔... Milyen hálás lenne az az édesanya, ha csak annyi problémájuk lenne, mint nekem ma ... Megszégyelltem magam, szinte sírok a semmi miatt ... Bár vannak túlélős napok, az élet részei, de nem akarom, hogy eltemessenek ... Végül mégis mély hálával hajtom párnára a fejem, hisz annyi okom van rá ❤️...
... Erre is ma bukkantam, annyira jól jött ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése