Kiságy

 A kiságy nem a leghasználtabb tárgya a csemeténknek. Este miután elaludt becsempésszük ide, de ahogy ébredezik rögtön kell is kivenni :))). Nappal eddig az ágyunkon aludt, mivel sokszor ébredt meg, és ilyenkor keres minket, hozzá kell bújni a visszaalváshoz. Ám lassan mégis könnyebb lenne, ha ott aludna napközben (is), mivel folyamatos veszélyt jelent, hogy leesik a nagy ágyunkból. Próbálkozunk, kicsi léptekkel haladunk is. Reméljük hetek múlva már megszokott lesz neki, bár most még ez elképzelhetetlen :)))...

Élmény

 "Ajándék, hogy van nekem,

Lelkét emlékekkel rajzolom tele"

Szeretem napok. Délután Sintyón. Tiszta levegő. Együtt töltött idő 💗. Természetesség. Közös élmények. Sok szeretet ❤️. 

10 hónap

  A mi kicsi kincsünk 10 hónapja van velünk, és azóta színezi ki a napjainkat☀️💛. A 10 hónap alatt rengeteget fejlődött és változott. Lassan 12 kg-os nagy fiúcska lesz, aki 5 fogacskát növesztett eddig. Nagyon sok mindent ért, megkeresi a játékai közül, amit kérünk pl. A könyvek közül is külön a tengereset... Mutatja hogyan fúj a szél, hogyan csinál a lovacska, hogy brüng az autó... és más hasonlóakat.

Èlvezzük őt, szeretjük, gazdagabbak vagyunk vele és mellette 💚❤️💛.

Olyan sokat mosolygunk vele, miatta, érte és neki ❤️❤️❤️.

Első játszóterezés

 Ma volt az első aktív játszóteres napunk ☀️. Köszöni, jól telt 😁... Itt is feltalálta magát 💗.

❤️💛💙💚

 "Csak az élet az, ami hamar elszalad, amit szeretve teszünk benne, az örökre megmarad..."

Megközelítőleg 2 hónapja már nem kell ringatni a fiúcskánkat alvás előtt. Csak az ölembe bújik, ahogy ülök az ágyban, és ott elalszik, miközben a csöpp kicsi kezével szorítja a pulóveremet. Nem is tudom kinek jobb érzés ez? Engem feltölt az biztos. A pihe puha haja, illatos bőre, ragaszkodása leírhatatlan 🥰... Olyan jó lenne ezeket a pillanatokat és érzéseket örökre elraktározni :-).

Köszön 🥰

 Csöppünk pár napja kezdett el integetni nekünk 🥰... Első tudatos integetés közös  fürdőzés után volt, apának 🥰...

Sok utazás

 Az elmúlt hétvégéket sorra Nagyváradi kiruccanásokkal színeztük. Egyik nap pedig Kolozsvárra is el kellett menjünk hivatalos papír intézés miatt. Többszáz km-t tudunk a hátunk mögött... 

Olyan jó, hogy a kicsi pöttyünk szeret utazni, szeret nézelődni, szereti az új dolgokat... Nem zavarja, hogy útközben kell aludjon, hogy felbomlik a programja, hogy sok új inger éri :-)... Hála érte 🙏...

9 hónap

 9 hónapot pocakban, és 9 hónapot pocakon kívül élt már meg a mi csoda babànk ❤️...

11;55 kg-os kicsi ajándék 🎁...

Mindennap csodáljuk őt, a kicsi kedves lényét, a fejlődését, az akaratát, a mosolyát, a ragaszkodását, a szeretetét... Egyszerűen csoda az élet vele ❤️❤️❤️...

... Annyira nagy hála van a szívünkben Isten felé, hogy élhet, hogy minden szempontból egészséges, hogy olyan csodásan beilleszkedik az életünkbe, hogy egyáltalán ő van nekünk ❤️💛💙...

Napsütés

 Az autó fel lett mentve a napi több utaztatás alól, a kellemes időjárásnak köszönheti :-)! A babakocsi viszont megnyerte a napi több kiruccanást, kedves gazdája társaságában 🥰. A kicsi főszereplőnk minden ellenvetés nélkül, bájosan, akár egy király a hintóban, várja a napi több felvonulást 💛... 

Szóval örülünk a kellemes napsugaraknak ☀️!

Valentin nap- 2022

 Nem szoktunk nagy dolgokat ajándékozni egymásnak ezen a napon (sem), mert nem egy napra korlátozzuk a szeretet kifejezését,  inkább gyakran, az egyszerű hétköznapokba is viszünk színt... Ám valami kicsi lélek melegítőt ilyenkor is szoktunk, valamit ami kicsi tüzet, mosolyt, melegséget ad... Hiszen ez a nap is egy lehetőséget tartogat arra, hogy kifejezzük a szeretetünk ❤️, miért ne használnánk ki?

A férjem csodás reggeli meglepit készített, csoki szívecskék társaságában ❤️... A kicsi épp akkor aludt vissza, így romantikus reggeliben volt részünk ❤️❤️❤️...

... én egy bögrét ajándékoztam neki édességekkel...

Ezen a reggelen egy új autó, drága ékszerek vagy bármi egyéb sem tett volna boldogabbá 💛💛💛... Nálunk a szeretet csendben jár, nem feltűnősködő, nem hangos, nem bonyolult, hanem mély, egyszerű, pozitív nyomokat hagyó, melegséget hozó, mosolyt csaló ... 

Szeretet

 “A gyerekek azzal a bizalommal születnek hozzád, hogy szeretni fogod őket, ezért bármit is csinálsz, bárhogyan is bánsz velük, nekik az a szeretet.

Ha kegyetlen vagy velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

Ha kiabálsz velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

Ha nem törődsz velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

Ha otthagyod őket, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha kedves vagy velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha gyengéd vagy velük, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha figyelsz rájuk, azt fogják hinni, az a szeretet.

És ha szorosan átöleled őket, azt fogják hinni, az a szeretet.

Mert nem tudunk semmilyen létező dologra rámutatni és azt mondani, „Ez a szeretet,“ ezért Te fogod megtanítani nekik minden nap, amikor velük vagy, hogy mi az.

És majd egy napon, amikor valaki úgy fog velük bánni, ahogyan Te bántál velük, azt fogják mondani,

„Ez a szeretet!“

Ezért tanítsd őket jól.

Bármit is tanítottak Neked mások...”

(Iain S. Thomas)

Töltődés

 Egy ideje a fiúcskánk naponta kétszer alszik :-)... Örülök, mert ezek az alvások hosszabbak és kiszámíthatóbbak, mint régen... Közben mindig felébred, de ha kéznél vagyok, könnyen visszaaltatható :-)...

A délelőtti alvása alatt én is rendszeresen töltődök :-), azaz olvasok a Bibliából + jegyzeteket  (vagy könyvet) és imádkozom. Mióta ez stabilan így működik, és nem éber gyerek mellett (gyors üzemmódban), úgy érzem még nagyobb erőre kaptam... Olyan jó aktuális imatémákat összeírni a gyerekkel, a házassággal, a hétköznapokkal kapcsolatban, és azokat átadni Istennek :-), Istentől pedig egy kis személyes üzenetet átvenni :-)... Ez az "én időm", amit naponta megkapok és szárnyakat ad 💛💛💛.

Hideg tél

 Hideg téli napok vannak a hátunk mögött ... Ennek ellenére mindennap muszáj kimozduljunk, hogy a fiúcskánkban megszakadjon a benti "mindent unok már" érzés... Hol babakocsival, hol szánkoval, hol pedig autóval megyünk el valamerre :-)... Levegőzés után újra benn is jobban lefoglalható :-)...

Jókedv

 Egy újabb kis vírust szereztünk be, de reméljük lassan sikeresen legyűrjük mindannyian. Hála, hogy jól bírjuk, és Isten ígéreteibe kapaszkodhatunk minden pillanatban, nekem ez a gondolat adott ma teljes békét 💗.

"Ha igazak kiáltanak az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket" Zst. 34:18

8 hónapos

 Sokszor ahogy fogom a kezemben ezt a csoda babát, aki már rendesen tartja magát, azon merengek, hogy milyen nagy is már ez az én fiacskám. 

Szeret enni, jó nagyra tátja a száját, ha szükséges előre is hajol vagy morog, hogy gyorsabban adjuk az ételt.. 

Ragaszkodó, mindenhol keres és tartja a csöpp karját, hogy vegyem át/fel... 

Èrtelmes, annyira élvezem ahogy felfog dolgokat pl. Hol van a hó/apa/mama...? Keresd meg a cumit/zörgőt :-)... Megyünk az autóval (brümmel)... A karácsonyi fènyeket elnevezte "bâ"-nek, és mosolyogva keresi a "bâ"-ket

Itt nyílik ki előttünk a kis lénye, mi pedig ennek részesei lehetük és csodálhatjuk 💛💛💛... Tényleg felfoghatatlan csoda részese lehetek 💛...

10;9 kg ruhával és pelenkával mérve 😁.

Fogacska

 Lassan egy hete áttört az első fogacska :-)... A műtét utáni helyzet miatt, és a hülès miatt eszembe sem jutott a fogacskák érkezésén gondolkozni, nyűgösnek sem tűnt... Így meglepődve és örömmel fogadtuk a kicsi gyöngyszemet. Úgy tűnik újabb fogacskák mocorognak kifelé :-)...

Ünnepek

 Ez a decemberi hónap több orvosi találkozót igényelt, mint ami a kényelmes napjainkba belefér... Így az ünnepek is kicsit ennek a hatása alá kerültek (még Dec. 31-èn is orvosnál voltunk)... De ettől függetlenül szuperül telt... Mert együtt voltunk, itthon lehettünk, és számtalan okunk volt és van a hálára :-)... Szilveszterben egy pár órát gyerekekkel töltöttünk, azután a férjemmel pezsgőztünk, filmeztünk 🥰... Évek óta nem voltunk az ünnepek alatt ennyire itthon, de talán épp ettől volt most meghitt és személyes ez az időszak.

7. hónap

 A hetedik hónapot a kórházban töltötte, épp a műtét napján... Talán ez volt a legfájdalmasabb hónapforduló, de egyben olyan reményteljes is...

Megközelítőleg 9;5 kg... Úgy érzem fokozhatatlanul szeretem 💛.

Műtét 2. rész

 A kórházi èjszakák során volt, hogy az ablakon néztünk kifelé (sok fény vonzóan hatott)... Nem fogom elfelejteni azokat a mélybe tekintő szemeket 💛... Minden kitekintésnél megbeszéltük, hogy apa ott fog jönni értünk :-)...

Éjjel 2 órától nem ehetett így pont előtte próbáltam "tömni" belé még ételt, hogy kibìrja a műtétig... 5:30kor a takarítónő jókedvűen jött takarítani, így az alvás véget ért :))... Reggel bejött az orvos, megnézett minket, aztán 8 óra után már kellett is vigyem a műtőbe... Nem fogom elfelejteni a kis rugdalózót, amiben a műtő asztalra tettem... Sem az érzést, amikor ezzel a csöpp gyerekekkel a 2. emeleten lévő műtőig mentem, végig beöltözve és könnyekkel küszködve... Ő szegény csak nézett a kis formás arcával és érdeklődő szemével... Műtét alatt ott vártam... Könnyeket töröltem, és imádkoztam (miközben egy éppen pihenő tűzoltós szórakoztatni próbált, de nem volt kit)... Műtét után az orvosok azt mondták minden rendben ment, csak nagyon sírt ébresztés után, az intenzívre is bekerült egy picit, aztán oda hívtak... Annyira sírt (gondolom a fájdalom miatt is), hogy a szemét sem nyitotta ki... Mintha fel sem fogná a valóságot ... Nem tudtam egyből megnyugtatni... Majd belepusztultam ezekbe a rettentő percekben... Végül ismert szavakat mondogattam neki: apa, baba, mama, tati, brüm ... megnyugodott és azt mondta "büm"... 💛...

Innentől kezdve minden gyönyörűen alakult... Többet nem is sírt, maximum csak nyöszörgött kicsit :-)... Sokat nevetett, nagyon jól evett, mozgott mintha műtve se lett volna... Ez az én lelkem is szárnyalásra késztette ... Így szép lassan és boldogan távozhattunk aztán a kórházból...

Rengetegen imádkoztak értünk, mi pedig mindenben megtapasztaltuk az ima erejét, a békességet, a sok segítséget, pozitív hozzáállást az asszisztensnők és orvos részéről, és végig külön szobában lehettünk, ami leírhatatlanul jól fogott :-)... Ez az ima ereje...

Műtét 1 rész

 Hétfőn (dec. 20) felhívtuk az orvost, hogy mikor tudna fogadni egy vizsgálatra, hisz az előtte lévő napokban már 2szer kiszorult a kicsink sèrve (vasárnap már levetkőztetni sem tudtuk, úgy ruhástól tettük forró vízbe, míg sikerült a sèrvèt visszatenni). A kedves doktor úr kérte, hogy vigyük be a kórházba, mert meg szeretné nézni ... Nem teljesen értettem a kérését, magánrendelésre akartunk menni, mint más hónapokban, koronavírus teszt és minden ilyesmit kikerülve... De nem mertem ellenkezni vele... Elindultunk a kórházba, gondoltam megnézi, látni fogja, hogy most jól van, és jövünk haza ... Nem így lett. Bementünk, megnézte, és úgy döntött hogy műteni kell másik nap... 

A világ elkezdett forogni körülöttem. Nem bírtam felfogni... Liftek, padok, asszisztensek... El sem köszöntem a páromtól normálisan, úgy gondoltam csak beugrok ... A pici gyermekem kíváncsian nézelődött, én pedig lassanként úgy éreztem darabjaimra hullok... Átvettük a szobát, és közben vártuk a férjem, hogy beküldje a szükséges dolgokat... Játszottam a kincsünkkel, nevetettem, mintha jó helyen lennénk...

Aztán kezdődött a nehéz rész: vérvétel, branül, koronavírus tesztek, ujjbegy szúrás ... Vénát nem kapták el, elkeseredetten sírt, egyre csak sírt ... Ahogy megnyugtattam, az asszisztensnők jöttek újra valami "céllal"... Azt hittem sose lesz vége... Próbáltam nem összetörni, hanem erős maradni, hogy örömöt és pozitívitást adjak tovább ennek a pici fiúcskának💗....