Egy újabb kis vírust szereztünk be, de reméljük lassan sikeresen legyűrjük mindannyian. Hála, hogy jól bírjuk, és Isten ígéreteibe kapaszkodhatunk minden pillanatban, nekem ez a gondolat adott ma teljes békét 💗.
"Ha igazak kiáltanak az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket" Zst. 34:18
Sokszor ahogy fogom a kezemben ezt a csoda babát, aki már rendesen tartja magát, azon merengek, hogy milyen nagy is már ez az én fiacskám.
Szeret enni, jó nagyra tátja a száját, ha szükséges előre is hajol vagy morog, hogy gyorsabban adjuk az ételt..
Ragaszkodó, mindenhol keres és tartja a csöpp karját, hogy vegyem át/fel...
Èrtelmes, annyira élvezem ahogy felfog dolgokat pl. Hol van a hó/apa/mama...? Keresd meg a cumit/zörgőt :-)... Megyünk az autóval (brümmel)... A karácsonyi fènyeket elnevezte "bâ"-nek, és mosolyogva keresi a "bâ"-ket
Itt nyílik ki előttünk a kis lénye, mi pedig ennek részesei lehetük és csodálhatjuk 💛💛💛... Tényleg felfoghatatlan csoda részese lehetek 💛...
10;9 kg ruhával és pelenkával mérve 😁.
Lassan egy hete áttört az első fogacska :-)... A műtét utáni helyzet miatt, és a hülès miatt eszembe sem jutott a fogacskák érkezésén gondolkozni, nyűgösnek sem tűnt... Így meglepődve és örömmel fogadtuk a kicsi gyöngyszemet. Úgy tűnik újabb fogacskák mocorognak kifelé :-)...
Ez a decemberi hónap több orvosi találkozót igényelt, mint ami a kényelmes napjainkba belefér... Így az ünnepek is kicsit ennek a hatása alá kerültek (még Dec. 31-èn is orvosnál voltunk)... De ettől függetlenül szuperül telt... Mert együtt voltunk, itthon lehettünk, és számtalan okunk volt és van a hálára :-)... Szilveszterben egy pár órát gyerekekkel töltöttünk, azután a férjemmel pezsgőztünk, filmeztünk 🥰... Évek óta nem voltunk az ünnepek alatt ennyire itthon, de talán épp ettől volt most meghitt és személyes ez az időszak.
A hetedik hónapot a kórházban töltötte, épp a műtét napján... Talán ez volt a legfájdalmasabb hónapforduló, de egyben olyan reményteljes is...
Megközelítőleg 9;5 kg... Úgy érzem fokozhatatlanul szeretem 💛.
A kórházi èjszakák során volt, hogy az ablakon néztünk kifelé (sok fény vonzóan hatott)... Nem fogom elfelejteni azokat a mélybe tekintő szemeket 💛... Minden kitekintésnél megbeszéltük, hogy apa ott fog jönni értünk :-)...
Éjjel 2 órától nem ehetett így pont előtte próbáltam "tömni" belé még ételt, hogy kibìrja a műtétig... 5:30kor a takarítónő jókedvűen jött takarítani, így az alvás véget ért :))... Reggel bejött az orvos, megnézett minket, aztán 8 óra után már kellett is vigyem a műtőbe... Nem fogom elfelejteni a kis rugdalózót, amiben a műtő asztalra tettem... Sem az érzést, amikor ezzel a csöpp gyerekekkel a 2. emeleten lévő műtőig mentem, végig beöltözve és könnyekkel küszködve... Ő szegény csak nézett a kis formás arcával és érdeklődő szemével... Műtét alatt ott vártam... Könnyeket töröltem, és imádkoztam (miközben egy éppen pihenő tűzoltós szórakoztatni próbált, de nem volt kit)... Műtét után az orvosok azt mondták minden rendben ment, csak nagyon sírt ébresztés után, az intenzívre is bekerült egy picit, aztán oda hívtak... Annyira sírt (gondolom a fájdalom miatt is), hogy a szemét sem nyitotta ki... Mintha fel sem fogná a valóságot ... Nem tudtam egyből megnyugtatni... Majd belepusztultam ezekbe a rettentő percekben... Végül ismert szavakat mondogattam neki: apa, baba, mama, tati, brüm ... megnyugodott és azt mondta "büm"... 💛...
Innentől kezdve minden gyönyörűen alakult... Többet nem is sírt, maximum csak nyöszörgött kicsit :-)... Sokat nevetett, nagyon jól evett, mozgott mintha műtve se lett volna... Ez az én lelkem is szárnyalásra késztette ... Így szép lassan és boldogan távozhattunk aztán a kórházból...
Rengetegen imádkoztak értünk, mi pedig mindenben megtapasztaltuk az ima erejét, a békességet, a sok segítséget, pozitív hozzáállást az asszisztensnők és orvos részéről, és végig külön szobában lehettünk, ami leírhatatlanul jól fogott :-)... Ez az ima ereje...
Hétfőn (dec. 20) felhívtuk az orvost, hogy mikor tudna fogadni egy vizsgálatra, hisz az előtte lévő napokban már 2szer kiszorult a kicsink sèrve (vasárnap már levetkőztetni sem tudtuk, úgy ruhástól tettük forró vízbe, míg sikerült a sèrvèt visszatenni). A kedves doktor úr kérte, hogy vigyük be a kórházba, mert meg szeretné nézni ... Nem teljesen értettem a kérését, magánrendelésre akartunk menni, mint más hónapokban, koronavírus teszt és minden ilyesmit kikerülve... De nem mertem ellenkezni vele... Elindultunk a kórházba, gondoltam megnézi, látni fogja, hogy most jól van, és jövünk haza ... Nem így lett. Bementünk, megnézte, és úgy döntött hogy műteni kell másik nap...
A világ elkezdett forogni körülöttem. Nem bírtam felfogni... Liftek, padok, asszisztensek... El sem köszöntem a páromtól normálisan, úgy gondoltam csak beugrok ... A pici gyermekem kíváncsian nézelődött, én pedig lassanként úgy éreztem darabjaimra hullok... Átvettük a szobát, és közben vártuk a férjem, hogy beküldje a szükséges dolgokat... Játszottam a kincsünkkel, nevetettem, mintha jó helyen lennénk...
Aztán kezdődött a nehéz rész: vérvétel, branül, koronavírus tesztek, ujjbegy szúrás ... Vénát nem kapták el, elkeseredetten sírt, egyre csak sírt ... Ahogy megnyugtattam, az asszisztensnők jöttek újra valami "céllal"... Azt hittem sose lesz vége... Próbáltam nem összetörni, hanem erős maradni, hogy örömöt és pozitívitást adjak tovább ennek a pici fiúcskának💗....
A hétvégét Sintyón töltöttük :-)... Erdők között, tiszta levegőn... Telefon jel és internet nélkül :-)! Vasárnap (ott a kiruccanásos napon) töltötte be a kicsi Ferike a 6 hónapot :-)! Megközelítőleg 9 kg :-)... és csupa szeretet 💗...
Elröppent félév... Ma minden kinőtt kicsi ruhát összeszedtem, hogy megfelelő helyen és módon tárolhassam (amit megtartok még közülük)... Hát, szinte hihetetlen, hogy milyen pici zoknijai, nadrágjai voltak... Szivvel teli visszaemlékezés volt 💗. Féléve kitölti a szíveinket, gondolatainkat, nappaljainkat és éjszakáinkat, és ennek nagyon örülünk 💗! Olyan üres lenne az életünk nélküle... Annyi színt, mosolyt, erőt, mozgalmat ad nekünk mindennap... Hálásak vagyunk érte 🙏!
Egy héttel 6 hónapos kora előtt elkezdte nyújtani a kezét, amikor hívjuk vagy szeretné, hogy felvegyük :-)! Annyira édes 💙!
Nem mondhatom, hogy nehezebb a szülői szerep, mint vártam... De azt állítom, hogy nehezebben bírok egy-egy helyzetet, mint gondoltam...
Ma egy ritka nehéz napnak érünk lassan a végére. Legnagyobb részt egyedül húztam ki. Igen, volt olyan pillanat, hogy legszívesebben kiszaladtam volna a világból :)))... Szóval a nehézség: nem aludt, csak roppant keveset, továbbá valahogy semmi se tetszett neki (se játékszőnyeg, se játékok, se kiságy, se babakocsi, se kinn, se benn, se fenn, se lenn ...), hogy még jobb legyen enni sem akart, hiába a sok kínálás, éneklés... Ez a nem evés volt ma a legfárasztóbb... Azt ne felejtsem, hogy a betegség "mellék hatásai" is részesei a napunknak. Most elszunnyadt, csodálom őt és szeretem, és nem értem az elmúlt órákban, mi volt olyan nehéz 😂.
Holnap újabb nap, reméljük kicsit jobban fogom kezelni a kihívásokat, mint ma... Bizony nem csak habos torta az élet, de így is több öröm van az anyai szerepben, mint valaha vártam, pedig álmodozni mindig tudtam :-)!
 |
| 💙💙💙 |
Régen a hétvége = kikapcsolódás, szabad napok, családi kiruccanás, programot jelentett más fiatalokkal
Hétvége most = pici stressz, hogy mi van ha épp ilyenkor lesz beteg a kicsi, nincs elérhető házi orvos ... A kórház lehetősége ebben a helyzetben nem villanyoz fel...
... és lám most hétvégén, péntek estére elkezdett köhögni, orrdugulás és társai... Nem a legjobbkor :-)... Telefonon próbáltam elérni a doktornőt, aki nem volt itthon... Némi telefonos konzultáció után próbáltuk túlélni a hétvégét ...
Ma azt mondta egyelőre nem súlyos a helyzet, EGYELŐRE...
Mai napig rácsodálkozok a cuki és kedves szemèlyisegère... És hihetetlen milyen nagy ajándékot kaptunk benne. A rengeteg mosolya, kedves érintése, bújása, "beszélgetése"... mind-mind napsugaras pillanatok ☀️.
A hozzátáplálást 4 hónapos kora után el is kezdtük, eleinte kicsit fintorgott a különböző ìzeknek, de most már lelkesen megeszi minden főztömet (egyik legviccesebb étele: vízbe főzött griz + barack). Öröm neki kaját készíteni.
A mozgás fejlődése is megmosolyogtató. 5 hónapos korától elkezdte emelni és fogni a kicsi kövér lábát (annyira szereti ezt csinálni, hogy néha levetkőztetem, hogy tudja kièlvezni, ő is és én is 💗). Egyik este úgy aludt el, hogy fogta a lábát, annyira édes volt, azt hiszem soha nem fogom elfelejteni azt a képet 💗. Forog is: hasról hátra :-), és a saját tengelye körül is :-)! Élvezzük őt.
A kis családunk együtt elment mézet hozni (nem saját részre, munka ügy). 600 km-t kocsikáztunk hajnaltól-estig. A kicsi Ferike minta baba volt. Végig élvezte az utazást :-).
Az este hazafelé tartottam... Valami fény már szűrődött át az ajtó ablakán...
Fáradtan nyitottam ajtót... Ez várt 🥰...
Ma délután zsimbesebben ébredt a fiúnk :-)... Egy hosszabb sétára indultam vele... Hamar elaludt, a parkba érve leültem egy padra... Elővettem a telefonom, megkerestem a családos imalistám és imádkozni kezdtem ezért, és más aktuális tèmákèrt. Úgy éreztem egy séta során a lelkem is fellèlegzett.
A mai reggel kicsit másképp indult. Újult erőre kaptam... Egy lüktetést, egy kis jókedvet tehettem zsebre... Mindez indítója a férjem kedvessége + levele 💙.
"Ne feledd! Egyszer mindennek vége lesz:
