Igen, folyamatosan azt tapasztalom, hogy beszövődik az emberi èletekbe. Nem hagy magamra semmilyen területen: sem hobby, sem házasság, sem munkahely, sem cèlok, sem nehèzsègek szempontjából...
Ott vagyok a kicsi emberi, törèkeny, tudattalan, korlátolt èletemmel, azt sem tudom, hogy ès mi lenne jó...
aztán megjelenik Ő... Hajlandó belefonódni a napjaimba, mint egy olyan szál, ami biztos, ami erős, amire lehet számítani, ami megnyugtat, ami soha nem szakad el, ami igazi aranyszál...
"Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?"
Zsolt. 8:5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése