„Ismét
túléltél egy napot, amiben volt minden, amit az élet csak adhatott. Jó,
rossz, öröm és bánat, ez az, amiben az ember estére elfárad. De addig
jó, míg ezt érzed,
hisz ettől élet az élet. Pihentesd meg a szárnyaidat este, hogy holnap
főnix madárként repülhess messze. Mert az élet úgy szép, ha élünk benne.
És milyen jó, hogy te is ott vagy benne, hisz nélküled üres lenne…” (L.
M.)
"Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez" Zst. 52:11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése