Beszélgetés . . .

Én: Isten, kérdezhetek valamit?
Isten: Igen, persze.
Én: Ígérd meg, hogy nem fogsz megharagudni!
Isten: Megígérem.
Én:Miért engedted meg, hogy annyi minden történjen ma velem?
Isten: Most mire gondolsz?
Én: Hááát. . . későn keltem fel, elaludtam.
Isten: Igen . . .
Én: Az autómat alig tudtam beindítani, az is elvett egy csomó időt!
Isten: Értem, tovább . . .
Én: Rossz szendvicset adtak nekem, és persze arra is várnom kellett!
Isten: Hmmm
Én: Hazafele menet a telefonom lemerült, ahogy felvettem egy hívást.
Isten: Igen, így igaz.
Én: És képzeld, mikor hazamentem gondoltam már végre relaxálhatok, de "természetesen" a masszázs gépem sem ment . . . ! Semmi sem jött ma össze!!! Semmi!
Isten: Nah, szóval lássuk akkor . . . A halál angyala reggel az ágyad mellett volt, elküldtem az egyik angyalom hogy győzze le . . . addig is gondoltam jobb ha alszol és nem ébredsz fel rá, kellemetlen lett volna . . .
Én: Óóóh
Isten: Nem engedtem, hogy az autód elinduljon, mivel egy részeg sofőr vezetett az úton, s nem akartam hogy összetalálkozz vele, és neked menjen.
Én: (elszégyellve magam) Aaah ok.
Isten: A személy, aki a szendvicsedet készítette beteg volt, nem akartam, hogy elkapd tőle.
Én: Értem . . .
Isten: A személy, akivel telefonáltál pletykálni akart, gondoltam nem lenne jó, ha belekeverednél . . .
Én: Értem Isten!
Isten: Jaa, és a masszázs-gép, rövid zárlatos volt, s elvette volna az egész áramot a házból. Nem akartam, hogy ez legyen.
Én: Sajnálom Istenem!
Isten: Ne sajnáld fiam . . . csak tanulj meg bízni bennem!