Az este hazafelé tartottam... Valami fény már szűrődött át az ajtó ablakán...
Fáradtan nyitottam ajtót... Ez várt 🥰...
Ma délután zsimbesebben ébredt a fiúnk :-)... Egy hosszabb sétára indultam vele... Hamar elaludt, a parkba érve leültem egy padra... Elővettem a telefonom, megkerestem a családos imalistám és imádkozni kezdtem ezért, és más aktuális tèmákèrt. Úgy éreztem egy séta során a lelkem is fellèlegzett.
A mai reggel kicsit másképp indult. Újult erőre kaptam... Egy lüktetést, egy kis jókedvet tehettem zsebre... Mindez indítója a férjem kedvessége + levele 💙.
"Ne feledd! Egyszer mindennek vége lesz:
Már kicsi leányként, arról álmodtam, hogy egyszer saját gyermekem lesz (akkoriban több 100-szor eljátszodtam ezt a vágyam a babáimmal)... Ám épp 1 évvel ezelőtt, egy virágos kis hàlòingben hihetetlen örömmel vettem tudomásul, hogy valaki érkezik hozzánk, és az álmom valósággá válhat.
Azon a napon még csak egy jel volt a terhességi teszten.
Akkor még:
Nem tudtuk a nemét.
Nem tudtuk, hogyan fog kinézni.
Nem láttuk a cuki mosolyát.
Nem éreztük az illatát.
Nem bújt hozzánk.
Nem hallottuk a szuszogását.
Nem éreztük a puha bőrét.
Nem ismertük a kicsi lényét.
Nem töltötte ki a napjainkat.
Nem foghadtuk a karjainkban...
... de a szìvünket már akkor betöltötte 💙...
Óvónőként naponta sok gyermek vidámìtotta a szívem, de ez a mostani időszak mindennél csodálatosabb💙, nem cserélném el ezt a lehetőséget semmire. Élvezzük vele a mindennapokat💙, és ha naponta mosolyt csalhatok a kicsi arcára mindennél többet ér 😁.
Szinte percre pontosan ezelőtt 4 hónappal láttam őt először... Azóta kitölti az életem, gondolataim, szívem, napjaim... 💙
7500 gramm mosolygombóc :-)
Újra együtt kirándulunk más fiatal házasokkal :-)! Olyan jól telik :-)! A kicsi Ferike pedig eszméletlen ügyes :-)!
Újabb esküvőre készülünk. Amíg én dusolok, a kicsi fiam a hintából néz, igazi együttműködő társ :-)! Ma is jól indul a reggel ☀️!
"Isten gondoskodik rólam, szeretetével átölel, kegyelmével ajándékoz meg, és jóval tölti be életem."
Szép napok vannak mögöttünk. Tegnap is egy nem túl közeli városban voltunk hármasban, és egy hétvégét is itt töltöttünk nem rég. Jó együtt lenni, mint család 💙!
Ez az, aminek minden cseppje kincs a számunkra. Nem indultunk valami fényesen ilyen szempontból, nem is akartam ezen stresszelni, de igyekeztem mindent megtenni, hogy szaporodjon ez a kincs. Mikor csak kb. 20 millilitret tudtam kifejni egy-egy alkalommal... Mikor majdnem feladtam már, arra gondoltam, annyi féle cseppet megveszünk neki, akkor ez is megéri, hisz akár napi 3 dl = heti 2 liter, az pedig már valami nekünk. A tegnap pedig már 515 ml anyatejben részesült a ded :-)! Nagy öröm volt ezt is átélni :-)!
Házasságot karbantartó hétvégén voltunk egy hotelben, számunkra nagyon tanulságosak voltak az előadások. Az egyszem kicsi fiúnk pedig elképesztően jól viselkedett: éjjel aludt, nappal nézelődött + mosolygott, élvezte a kényeztetést ... Abszolút kezelhető volt :-)...
A földi életem során kívánhatnák nagyobb ajándékot Istentől, mint amit már megkaptam???
Nagyszerű férj, akire tényleg nincsenek szavak, bárhogy keresem. Egy egészséges babóca, akiről már kislànyként álmodtam (csak reméltem, hogy átélhetem én is az anyaságot). Minden más igazából jelentéktelen. Milyen szegény lenne az életem nélkülük.
Áldott vagyok, és nagyon hálás 💗! Isten az álmaimból valóságot alakított :-)!
A nappali alvás az elmúlt napokban nem volt az erősségünk. Legtöbbször 10-20 perces altatást 2 vagy maximum 5 perces alvás követet. Nem hittem, hogy megtörténik ilyen 2 hónapos babánál, de saját bőrömön tapasztalom nap, mint nap, vannak napok, amikor minden mini alvást + utazásost összeadva sem több, mint 1 óra. Ellenben az éjszakák nagyszerűek: este 9-10 órától megközelítőleg fél 5ig alszik, ekkor eszik és aztán újra visszaalszik 7 utánig. Úgy látszik valamit valamiért :-)!
Bár nála könnyen változik a felállás, úgyhogy lehet ez az alvási program sem tart sokáig :-)! ... de a hosszú éjszakákért roppant hálás vagyok :-)!
Tegnap voltunk a 2 hónapos oltáson. 2 injekciót kapott a combjába. Nagyon elkeseredett a szurik miatt (nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz, így még sosem sírt, még jó hogy ott volt a férjem is). Azt hiszem jobban fájt ez a szenvedés nekem, mint neki. Már félek a következőtől. Amúgy láza nem lett :-)... és ezen is túl vagyunk :-)!