– Mi az, hogy „igazi"?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt.
– Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
– Az, hogy „igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. – felelte Bőr-lovacska. –
Az, hogy „igazi" vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor
egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged, akkor attól leszel igazi.
– Nem fáj az? – kérdezte Bársony-nyuszi.
– Néha fáj. – mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat.
– De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
– Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
– Nem hirtelen történik – mondta Bőr-lovacska – csak történik.
Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik
könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra
rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és
simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden
ízületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni,
legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit.
"De a nemes lelkű, nemesen gondolkozik, ès kitart a nemes dolgok mellett"
