"Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillaggal szemezni, jó néha fázni, semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, jó néha magamat csak úgy elnevetni. . . sírni ha fáj, remegni ha félek, olyan jó néha érezni hogy élek!. . ."
2011. március 31., csütörtök
2011. március 27., vasárnap
Más volt, mint ők . . .

Aztán lassan a többi állat is felfedezte. - Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?
"Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót." A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani? "
- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki! Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját. - Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani! A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták. A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. "Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők!" Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele. Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette:
- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett. Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében : életében először, sírni kezdett."

2011. március 24., csütörtök
Szováta
2011. március 8., kedd
A nő valóban csodálatos :)
"A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni.
Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.
Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.
Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog
és nevet, mikor fél.
Harcol azért, amiben hisz.
Kiáll az igazságtalansággal szemben.
Nem fogadja el a „nem”-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást.
Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.
Szeretete feltétel nélküli.
Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek.
Boldog, ha barátai jól vannak.
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.
Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.
De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.
Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.
Csak egyetlen hibája van :
Elfelejti mennyire értékes . . . "
NAGYON BOLDOG NÓNAPOT KÍVÁNOK MINDEN HÖLGYNEK :)!
2011. március 1., kedd
Megpróbáltatás
"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk." (Arthur Golden)
2011. február 20., vasárnap
Idő
"Milyen értéke van egy évnek, kérdi a tanuló aki nem ment át a vizsgán?
Milyen értéke van egy hónapnak, kérdi az anya, aki hamarább szülte meg gyermekét?
Milyen értéke van egy hétnek, kérdi egy heti lap kiadója?
Milyen értéke van egy órának, kérdik a szerelmesek, akik alig várják hogy találkozzanak?
Milyen értéke van egy percnek, kérdi az, aki lekéste a vonatot, buszt vagy repülőt?
Milyen értéke van egy másodpercnek, kérdi az ember, aki túlélt egy szerencsétlenséget?
Milyen értéke van egy ezredmásodpercnek, kérdi az, aki az olimpián az ezüstérmet nyerte meg?"
2011. február 14., hétfő
Elment (Józan Ész) . . .
E-mailben kaptam, szerintem érdekes . . .
"Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt,mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.
Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint például: "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".
Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok: ("addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál") szerint élt.
Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk,
mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.
Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.
Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.
Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.
Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl
egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt.
Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé.
Túlélik szörnyű mostohatestvérei: "Hívják ide az ügyvédemet", "Nem én voltam", "Ne szólj bele" és "A társadalom áldozata vagyok..."
Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment . . .
Ha még emlékszel rá, küldd tovább ezt a levelet.
Ellenkező esetben csatlakozz a többséghez... ne tegyél semmit..."
2011. január 12., szerda
Köszönöm :)!
Maurice Maeterlinck
2011. január 10., hétfő
Félelem és szeretet . . .
"A félelem görcsös, a szeretet kiáradó.
A félelem visszatart, a szeretet elenged.
A félelem foglyul ejt, a szeretet szabaddá tesz.
A félelem kínoz, gyötör, a szeretet gyógyít.
A félelem sikít, vonyít, a szeretet énekel.
A félelem fél, a szeretet elfogad.
A félelem görcsös, a szeretet kisimít.
A félelem elvesz, a szeretet ad, örökké csak ad.
A félelem energia hiány, mert a szeretet maga az energia."
2011. január 4., kedd
B.U.É.K.
Vegyél 12 hónapot.
Gondosan tisztítsd meg a
Keserűségtől,
Kicsinyességtől,
Félelemtől,
Haragtól.
Azután oszd fel a hónapokat
30 napra vagy 31 napra.
Minden napot készíts el
1 rész munkából,
3 rész jóakaratból és
egy gyűszűnyi derűből.
Mindehhez adj
3 evőkanál optimizmust,
1 csipetnyi iróniát,
1 késhegynyi tapintatosságot.
A kapott masszát bőven öntsd le szeretettel.
A kész ételt mindig díszítsd
Apró figyelmességgel
És tálald fel mosolygó arccal.
(Ismeretlen szerző)
"Csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek."
Jeremiás 29:11
2010. december 18., szombat
Senki és Mindenki :)
és senkinek sincs mindenre ereje.
Isten kegyelmi ajándéka folytán,
mindenki tehet olyant, amire más nem képes.
Nincs, akinek ne lenne semmije,
és nincs olyan, akinek megvan mindene.
Mindenki rá van utalva másokra,
és mindenki megelégíthet másokat."
-Manfire Siebald-
2010. december 15., szerda
Az igazi szeretetről
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a szegény-konyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos, az idő szűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad!





